Alberti, Leon Battista: De re aedificatoria
Az adatlap forrása: CSAPODI, Csaba, The Corvinian Library. History and Stock [transl. GOMBOS, Imre] (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973) 271., CSAPODI Csaba, CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára, Bibliotheca Corviniana. 4. bőv., átd. kiad. (Budapest: Helikon, 1990) 54., illetve MIKÓ Árpád, “Az olomuci Alberti-corvina – Augustinus Olomucensis könyve”. Művészettörténeti Értesítő 34. (1985) 1–2., 65–72.
ADATLAP
Jelzet: Cod. Lat. C.O. 330Ország: Csehország
Város: Olmütz
Őrzési hely: Statni Archiv. Domské a Kapitolni Knihovna
Digitalizált corvina: a Manuscriptóriumban
Szerző: Leon Battista Alberti (1404–1472)
Tartalom: De re aedificatoria
A cím magyarul: Építészet
Íráshordozó anyag: pergamen
Levelek száma: 210
Levélméret: 332 × 224 mm
Írás helye: Firenze
Scriptor: Franciscus Collensis
Illuminator: Attavante degli Attavanti (1452–1517/1525) (szignált)
Illuminálás helye: Firenze
Illuminálás ideje: 1485–1490 között
Címer: Hunyadi Mátyás (magyar király 1458–1490, cseh király 1469–1490) címerét átfestették, helyette Olmützi Ágoston (Augustinus Moravus Olomucensis, eredetileg Augustin Käsenbrot, 1467–1513) címere látható, melyet a kutatás sokáig tévesen Szapolyai János (magyar király 1526–1540) címerének tartott. Az átfestés alatt Mátyás címeréből kivehető az Árpádsáv az első mezőben, a kettőskereszt a másodikban és a cseh oroszlán a negyedikben. A második címoldal többi átfestett címere közül az átfestés alatt kivehető, illetve a verso oldalon átlátszik az Árpádsáv, Ausztria és Bécs címere, a morva és a sziléziai sas, melyeket Mikó Árpád szerint a dalmát címer és a Hunyadi-holló egészíthetett ki. A kéziatban több helyen felbukkannak Mátyás emblémái, melyeket nem festettek át: sárkány, kút, acél és kova, gyémántköves gyűrű, hordó, homokóra, illetve Galícia címere
Possessor, proveniencia: Hunyadi Mátyás; a kódexet II. Ulászló (cseh király 1471–1516, magyar király 1490–1516) királyi tanácsosa, majd Csehország alkancellárja, az 1496–1511 között Budán élő Olmützi Ágoston kérte el a királytól, majd vitte magával Olmützbe, ahol két évvel később elhunyt; halála után a kötet az olmützi székeskáptalan könyvtárába került
Kötés: egykorú aranyozott bőrkötés (16. század eleje, Buda), poncolt-aranyozott metszés
Corvina nyelve: latin
A corvinában szereplő mű/vek magyar fordítása/i: nincs