Könyvkötés

A corvina-kötések díszítésének általános jellemzői

Mátyás budai könyvtára változatos képet mutat a könyvkötés szempontjából. Selyembe, bársonyba és bőrbe kötött példányok egyaránt megtalálhatóak voltak a királyi könyvtárban. Mára még összetettebbé vált a kép. Az elmúlt több mint ötszáz év alatt rongálódások és javítások rétegei rakódtak egymásra a könyvkötéseken. A kötések változásai árulkodnak az adott korról, illetve tulajdonosról, esetenként szétszálazhatatlanul a könyv részeivé váltak. Budáról elkerülésük után többek között például Bécsben (például OSZK, Cod. Lat. 413., Cod. Lat. 421., Cod. Lat. 423.), Isztambulban (EK Cod. Lat. 1–13) és Modenában (például OSZK, Cod. Lat. 346., Cod. Lat. 347.) is kapott új kötést corvina. Egy könyv a XV. században is sokféle úton s módon válhatott a Bibliotheca Corvina részévé. Kerültek a könyvtárba már bekötött példányok, elegáns, vaknyomással és bőrrátéttel díszített itáliai reneszánsz kötésű könyvek (például OSZK, Cod. Lat. 415., Cod. Lat. 418.). Fennmaradt corvinakódex korabeli egyszerű, díszítetlen, mindennapi bőrkötésben (OSZK, Cod. Lat. 426.). S a budai könyvkötőműhelyben bekötöttek és átkötöttek könyveket. A budai vár ásatásainak leletei, valamint az egyes könyvpéldányokban található készítéstechnikai nyomok egyértelműen mutatják, hogy átkötés is folyt a budai műhelyben.

Bővebben

A jellegzetes, díszes bőr corvina-kötéstípus darabjai a Mátyás halálát megelőző néhány évben készültek, tudatos, reprezentatív könyvtárépítési, -fejlesztési terv részeként. Melynek során Mátyás címeréül választották a magyar-cseh címert; ezt nyomták a könyvtáblákra, s ezt festették a kódexek címlapjára, illetve az ott lévőket átfestették. Az egységesítési törekvés a kódexek külső és a belső díszítésének harmóniájában is felfedezhető. ZSUPÁN Edina, „A Philostratus- és a Ransanus-corvina provenienciájához”, Művészettörténeti Értesítő 66, 2. sz. (2017): 273–302.

Lila bársonyborítású corvina háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 234.)
Lila bársonyborítású corvina háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 234.)

Theodor Gottlieb XX. század eleji felosztása nyomán a corvinákon belül szokás elkülöníteni hangsúlyozott középdíszes, ötkörös, terülőmustrás és architektonikus felépítésű borítódíszítéseket. Gottlieb, Theodor: Bucheinbände, K. K. Hofbibliothek, Wien, 1910. De tulajdonképpen az ún. hangsúlyozott középdíszes az általános, jellemző díszítési mód, s a többi típusra csak elvétve találunk példát (ötkörös: Budapest, OSZK, Cod. Lat. 345., Erlangen, Universitätsbibliothek Ms 6; terülőmustrás: Stuttgart, Württembergische Landesbibliothek Cod. Theol. Phil. fol. 152, Bécs, ÖNB Cod. 2271; architektonikus: Bécs, ÖNB Cod. 656, Västerås, Stifts- och Landsbibliotket, Ink. 21). A hangsúlyozott középdíszes elrendezés illeszkedik a könyvtörténet tendenciájába, amennyiben a gótikus kötésdíszítésből a reneszánszba való átváltás egyik legfőbb elemének a centrális elrendezést tekintjük. Az OSZK gyűjteményében a tizenkét eredeti, Mátyásnak készített corvina bőrkötésből tizenegy hangsúlyozott középdíszes.

Hangsúlyozott középdíszes bőr corvinakötés háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 422)
Hangsúlyozott középdíszes bőr corvinakötés háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 422)

A budai királyi könyvkötőműhelyben készült corvinákat vörösre festett egészbőrbe kötötték. A könyvkötőbőrt kecske bőréből készítették. A bőrkötésű corvinák gerincdíszítése szerényebb a táblákénál, pusztán vaknyomással díszített. Hármas léniák rombuszokra tagolják a gerincmezőket, s a rombuszokba egy-egy öt- vagy hatszirmú rozetta van nyomva. A táblák díszítése viszont annál dúsabb, pontosan megtervezett kompozíció. A díszítés precíz kivitelezéséhez segédvonalakat húzott a könyvkötő, ezek néhol látszódnak a középpont kijelölésénél, a kettőskör-sornál vagy a betűknél. A kompozíció tengelyesen, sőt gyakran középpontosan szimmetrikus. A címer és a fölötte elhelyezkedő korona felől mint középpont felől négy-hat irányba pontról pontra megegyező növényi motívumok sora indul.

A corvinakötések különlegessége, egyedisége egyrészt a dús aranyozásban s a díszítéshez alkalmazott motívumokban rejlik. A sokféle kecses tulipánt és a különféle növényi mintákat egyesbélyegzőknek a bőrbe nyomásával hozzák létre. Jellegzetes eleme a kötéseknek a kör alakú aranyozott és festett bőrrátétdíszek alkalmazása. Ugyanakkor egyedi a szíj és a csat elegáns rögzítési módja, amilyennel a mintául szolgáló itáliai kötéseken sem találkozhatunk. A corvinákon a szíjakat és a csatokat a fatáblákon rögzítik, s csak ezután húzzák fel a borítóbőrt, így ezek az elemek nem látszódnak, s nem bontják meg a díszítés egységét. Míg a korabeli itáliai kötéseken a szíjakat a bőrt átütő szegekkel rögzítik, a háttáblára pedig általában háromkaréjos csatokat illesztenek, amilyenek a díszítetlen bársonycorvinákon is megtalálhatóak (lásd OSZK, Cod. Lat. 234., Cod. Lat. 241., Cod. Lat. 281.).

Lila bársonyborítású corvina háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 234.)
Lila bársonyborítású corvina háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 234.)

A bőrborítású corvinák kötésén a díszítés az elő- és a háttáblán megegyezik, egyedül annyiban tér el, hogy a háttáblán fejnél, a kettőskör-sor helyén aranyozott címfelirat olvasható. A címfeliratok nyelvi hibái árulkodnak arról, hogy a könyvkötő olasz anyanyelvű lehetett. ROZSONDAI Marianne, „A Münchenben őrzött corvina-kötésekről. Görög szerzők latin fordításai”, Magyar Könyvszemle 124, 3. sz. (2008): 246–255.

A tábladíszítés felépítése valamennyi hangsúlyozott középdíszes bőrkötésű corvinán hasonló. A jellegzetes struktúra legkülső elemeként vaknyomásos vonalak futnak körbe a táblák szélén, jellemzően egy hármas lénia és egy egyes lénia, majd kettőskör-sor keret következik, amelyet először vaknyomással jelöltek ki, majd előre kivágott aranyozott vagy kékre vagy zöldre festett vékony bőrkorongokat ragasztottak fel. Ezután jellegzetes fonadékdísz-keret következik. A rövidebb oldalakon szélesebb, a hosszabb oldalak mentén keskenyebb ez a keret. A hatalmas felület díszítését apró, egy-két milliméteres egyesbélyegzők egymás mellé nyomásával hozták létre. Az ezután következő, aranyozott vonallal keretezett téglalap alakú középmező minden eleme aranyozott vagy festett. Növényi motívumokkal kitöltött aranyozott sarokdíszei vannak s aranyozott és festett keretei. A középdíszt szintén bőrrátétes és aranyozott, általában tulipánsor-keretek veszik körül. Nincs két egyforma formájú középdísz a corvinák között. A középdísz körvonala gyakran keleties forma. A középdíszt dúsan díszített, aranyozott növényi motívumháló tölti ki. A díszítés egyesbélyegzőkből épül fel. A középdísz centrumában a címer áll, mely általában a négy osztatú magyar és cseh címer, esetenként a Hunyadi család hollós címere (az OSZK gyűjteményében egyedül a Cod. Lat. 160.). A címer fölött korona helyezkedik el. A korona nyílása és a címer osztóvonalai kékre festettek. A vörösre festett borítóbőr heraldikai szempontból megfelelő alapot nyújt a cseh oroszlán háttereként és az ezüsttel váltakozó magyar vágásként. A címert övező díszítés többféle tulipánból, kehelyvirágból, különféle levelekből épül fel. Később jelenhetett meg a szfinx motívuma, valamint az építészetben használt díszítőelemek: tojássor, fogsor, asztragalosz. Így az ezeket a motívumokat tartalmazó kötéseket (a már említett két architektonikus kötést, valamint az építészeti elemekből építkező két hangsúlyozott középdíszes kötést: OSZK, Cod. Lat. 370., Cod. Lat. 414.) az ismert bőrkötésű corvinákon belül késői keletkezésűnek tekinthetjük. (MIKÓ Árpád, „A Bibliotheca Corviniana és az aranyozott corvina-kötések”, in MONOKgráfia, szerk. NYERGES Judit, VERÓK Attila, ZVARA Edina (Budapest: Kossuth Kiadó, 2016), 510–514.)

Hangsúlyozott középdíszes bőr corvinakötés háttáblája, melynek díszítésében építészeti elemek is szerepelnek (OSZK, Cod. Lat. 370)
Hangsúlyozott középdíszes bőr corvinakötés háttáblája, melynek díszítésében építészeti elemek is szerepelnek (OSZK, Cod. Lat. 370)

A 2018-as nagyszabású Corvina-kiállítás előkészületei során állt össze a Mátyás kori aranyozott bőr corvinakötések eddigi legteljesebb bélyegzőtáblázata. Rozsondai Marianne – a téma avatott értőjének és a könyvkötéstörténet legelismertebb hazai szaktekintélyének – korábbi kutatásai, valamint szakmai támogatása és iránymutatása tette mindezt lehetővé. (ROZSONDAI Marianne, „A Corvin Mátyás számára készített aranyozott bőrkötésekről”, in Monok István, szerk. A holló jegyében: Fejezetek a corvinák történetéből (Budapest: Corvina, Országos Széchényi Könyvtár, 2004), 193–210.)

A Mátyás uralkodása idején a Corvina könyvtár budai műhelyében alkalmazott egyesbélyegzőket a király halála után nem használták. A motívumkincs azonban népszerű maradt. Tulipán- és levélvariációk, kehelyvirág, olasz korsó, fonadékminta és kettőskörmotívum többféle utánmetszése köszön vissza a II. Ulászlónak készült királyi kötéseken éppúgy, mint főúri megrendeléseken. Erős a törekvés arra, hogy Mátyáséhoz hasonló kompozíciójú kötéseket állítsanak elő, s sokféle hasonló formájú díszítménnyel találkozhatunk a kötéseken a XVI. század első felében, a magyar könyvkötésművészet itáliai reneszánsz gyökerekből építkező időszakában, mely korszaknak Buda török kézre kerülése vetett végérvényesen véget 1541-ben.

II. Ulászló számára bekötött architektonikus felépítésű bőr corvinakötés háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 417)
II. Ulászló számára bekötött architektonikus felépítésű bőr corvinakötés háttáblája (OSZK, Cod. Lat. 417)

Vilcsek Andrea

 

 

A corvina-kötések kötéstechnikája az Országos Széchényi Könyvtár corvinái alapján

A legújabb kutatások szerint Mátyás könyvtárának legjelentősebb gyarapodása uralkodásának utolsó éveire tehető, és ugyanerre az időszakra esik a könyvtár beemelése a királyi reprezentációba is. A könyvtár bővítését, fejlesztését a budai udvarban kialakított másoló-, könyvfestő- és könyvkötőműhely is segítette. Itt hozták létre a királyi könyvtár egységes kötéstípusait is. A műhelyről nem maradtak fenn adatok, de minden bizonnyal itáliai vagy Itáliában tanult egy vagy több könyvkötő dolgozott benne. A könyvkötő(k) itáliai származását sugallják a kötések technikai megoldásai is. Működésének rövid, néhány éves időszaka alatt csak a kötetek egy részére kerülhetett a jellegzetes aranyozott, rátétes, bőr corvinakötés. Ezt a feltevést igazolják a Corvina könyvtárból származó egykorú, de nem corvinakötések. (pl. OSZK, Cod. Lat. 344., Cod. Lat. 415.Cod. Lat. 418., Cod. Lat. 426.).

Bővebben

Mátyás szétszóródott könyvtárából kétszáznál több kötet ismert, és ebből negyvenre tehető a jellegzetes bőr corvinakötés. Az OSZK gyűjteményében ebből tizenkettő található. Nemcsak bőr, hanem bársony- és selyemkötések is készültek Mátyás számára. Selyemkötés nincs az OSZK-ban, bársony is csak 4 példány.

Az OSZK-ban található corvinák felmérése során az egykori, sőt a fennmaradt kötéseknek is csak a töredékére volt rálátásunk, ennek ellenére az információmorzsákból kirajzolódik egy kötéstípus képe.

A jellegzetes bőr corvinakötések nem előkép nélküliek, mind kötés-, mind díszítéstechnikájuk elemeit megtalálhatjuk az itáliai reneszánsz kötéseken, de ezekből az elemekből kétségkívül egy jól elkülöníthető, látványos megjelenésű kötéscsoport alakult ki. A kódexek kötéstechnikája nem teljesen egységes: több kisebb eltérést, variációt figyelhetünk meg rajtuk. Az eltéréseket okozhatta a kötések között eltelt idő, de esetleg több egymás mellett működő könyvkötő munkája közti különbség is.

A könyvkötés lépéseit követve körvonalazhatók ezek a jellegzetességek. Elsőként a sorba rendezett ívekhez előzéket készítettek. Az előzékek a kötetek legsérülékenyebb részei, ezért eredeti szerkezetüket sokszor nehéz meghatározni. A corvinákon az előzéket legtöbbször egy levélpár alkotja, amelyet az ívekhez fűztek, és a külső vagy mindkét levelüket a belíveknél kisebbre vágták. Néhány esetben a kódex utolsó, nem teljesen beírt ívének utolsó levelei kerültek előzékfunkcióba. Az előzékek nincsenek kiragasztva és feltehetően legtöbbször nem is voltak. Az OSZK corvinái között egy esetben találjuk nyomát a korabeli előzék kiragasztásának: a Cod. Lat. 241. jelzetű kötésen.

A köteteket dupla, fehér bőrbordára fűzték fitzponttal. A szintén bőrből készült oromszegőalapokat külön menetben rögzítették az ívekhez oly módon, hogy az alapot rögzítő öltésekkel a fitzpont fölé öltöttek egy kb. egy cm-es szakasz kihagyásával. Az oromszegőalapokat legtöbbször szintén fehér bőrszalag alkotja, de a Cod. Lat. 345. kötésén vörösbarna bőralapot találtunk. A kötetek gerincét fehér bőrrel kasírozták meg a bordák között, a felső borda fölött és az alsó borda alatt is. A kasírozás kitölti a bordamezőket, de a gerincszélességet alig haladja meg. A vizsgálható kötéseken az oromszegőalapok rögzítése a kasírozáson keresztül történt. Az oromszegők hímzése a bőr- és a bársonykötéseken hasonló színekkel és fémszállal történt, de eltérő öltéssel. A hímzéshez zöld és hússzínű selyemszálat és – egy 1995-ben végzett vizsgálat tanúsága szerint – sárga selyem bélfonal köré tekert, egyoldalon aranyozott ezüstszálat használtak. A bőrkötésekre emeletes oromszegőt varrtak, a bársonykötésekre halszálkásat. A Cod. Lat. 345. kötésének emeletes oromszegőjét csak fémszállal és hússzínnel hímezték.

A metszések díszítése a bársony- és bőrkötéseknél szintén eltérő. A bőrkötések mindhárom metszése poncolt, aranyozott. A poncolás mintája legtöbbször nem kivehető, apró, ismétlődő motívumokból áll, amelyeket több sorba rendeztek, vagy a díszítés rombuszhálót alkot, osztásaiba nyomott elemekkel. A bársonykötések metszése aranyozott, festett és poncolt, ún. budai típusú metszés. A festést aranyozott alapon virágfüzérek alkotják, melyek fejnél és lábnál megegyeznek. A virágfüzérek elemeit körbeponcolták, de a poncolások a festett elemek körül újabb motívumokat is kirajzolnak. A kötetek hosszmetszésére a kötet írójának és címének rövidítése került keretbe foglalva, két oldalán szintén virágfüzérekkel. A feliratok arra utalnak, hogy a bársonykötéseket a hosszmetszésükkel kifelé fordítva, fektetve tárolták a polcokon. A feliratok betűtalpai – nem egységesen – vagy az elő- vagy a háttábla felé fordulnak. A felmért kötések táblái bükkfából készültek, széles peremmel. A táblák belső oldala a metszések mentén rézsútolt, gerincoldalon nem, vagy csak néhány esetben, keskeny sávban. A táblák külső oldala gerincnél meredeken rézsútolt teljes vastagságában, a többi oldalon – általában a szélek szabálytalan reszelésével – enyhén domborúra kiképzett. Egyes esetekben ez a domborúság nem észlelhető. A táblák kidolgozottsága is eltérő; van, amelyik felülete simára kialakított, van, amelyiken durva szerszámnyomok látszanak. A bordák rögzítése a táblákhoz kétféle módon történhetett, a táblák külső oldalán futó vájatba fektetve, vagy a táblák élén bevezetve és hasonlóképpen a táblák szintjébe süllyesztve. A köteteket záró szíjak vagy szalagok helyét szintén bemélyítették a táblákba, de a táblák élén nem alakítottak ki helyet számukra. A bőrkötések csatjainak a szíjakéhoz vagy szalagokéhoz hasonló helyet mélyítettek a táblákba. Az oromszegőalapok helyét a táblák külső oldalán futó, a tábla sarkából kiinduló vájat alkotja. A bordákat és oromszegőalapokat a táblákhoz rögzíthették vas-, fa- és rézszögeket egyaránt használva, akár egy kötésen belül is variálva. A gerinc bőrkasírozásainak végeit a táblák külső oldalának rézsútolására ragasztották ki. A kötetek gerince egyenes, legfeljebb enyhén gömbölyített lehetett. A bársonykötések díszítetlenek, lila és vörös színűek, a lila bársony szabálytalanul sötétebb és világosabb színnel és rózsaszínes árnyalattal sávozott. A beütéseken több köteten maradtak fenn a bársony szövésszélei (OSZK, Cod. Lat. 121.Cod. Lat. 234.), melyek színe és szövése utal a bársony minőségére. A bőrkötések borítását mélyvörös színű kecskebőr alkotja, a színt a bőr cserzésének színe és festése adja össze. A bőrkötés beütése szabálytalan, serfelt szélű, a sarkok bevágottak. Legtöbb táblán hosszan benyúló vágások jelzik a sarokkialakításkor feleslegessé váló bőr levágásának nyomát. A bársonykötések sarkai hasonlóképpen kialakítottak.

A kódexek gerincbőrén a bordák duplára kidolgozottak, több kötésen a borda lekötésének nyoma is megfigyelhető. A bordákat és a bordák osztását vaknyomásos hármas léniák hangsúlyozzák, melyek nem futnak a táblák színére, hanem a bordamezők keretének képezik részét. Hasonló léniázást figyelhetünk meg az oromszegők vonalában is.

A kódexeket négy csatpár zárta, a csatok a háttáblára záródnak. A corvinák csatjai a karmos csattípusba tartoznak. Formai jellemzőjük, hogy a táblán lévő csat peremét önmagára visszahajlították és az így kialakított hengeres kiemelkedésbe kapaszkodik a szíjon vagy szalagon lévő párdarab. A bársony- és bőrkötések csatja eltér annak ellenére, hogy típusuk megegyezik. A bársonykötések háttábláin a csattípus változatos formái közül csak a háromkaréjos jelenik meg három változatban, de a formák egy kötésen belül is eltérhetnek. (OSZK, Cod. Lat. 241.). A bársonykötéseken szalagok zárták a köteteket, de csak a szalagok töredékei maradtak fenn, a rajtuk lévő csatok elvesztek. A szalagokat leszorító nélkül, nagy, domború fejű vasszögekkel rögzítették. A szalagok a lila bársonykötéseken zöld színűek, a vörös borításún bordók. A vörös bársonykötésre egyedi ötvösmunkájú csatok készültek. A csatok ezüstből, öntéssel készültek, tűziaranyozottak, mind az elő-, mind a háttáblán megjelennek. A csatok két szembeforduló delfint formáznak, amelyek címert fognak közre. A szintén ezüst alapra készült zománcozott címerek betétként kerültek a csatokra. A címerek kétféle ábrával, Mátyás hollós címerével és az egyesített magyar és cseh címerrel készültek. Az előtáblán lévő csatokhoz zsanérral kapcsolódnak a mindkét végükön fém lezárású szalagok, melyek horgas végei a háttáblán lévő csat peremébe kapaszkodnak. A csatok delfinalakjai és festett, aranyozott zománcbetétei feltűnő hasonlatosságot mutatnak a Mátyás-kálvária talprészén megjelenő díszítésekkel. (esztergomi Főszékesegyházi Kincstár, LTSZ: 0033334)

A bőrkötések csatmegoldása csak a corvinakötésekre jellemző. A táblán lévő egyszerű formájú fémcsatokat még a bőr felhúzása előtt rögzítették a számukra kialakított helyre a táblán és a bőrfelhúzással takarásba kerültek. A tábla szélén hollétüket csak egy dudor jelezte, amibe a csat párja kapaszkodott a könyv zárásakor. Szintén a bőr felhúzása előtt rögzítették a szíjakat vagy szalagokat a táblákhoz, rögzítésük így nem jelenik meg a borításon. A bőrkötéseken mind szalagokat, mind bőrszíjtöredékeket találtunk. A szalagok kártyaszövéssel készültek, beszövött mintával vagy minta nélkül, esetleg rojtokkal díszítve, piros, zöld és talán kékeslila színben. A maradványok alapján a bőrszíjak hajtottak voltak. A szalagon vagy szíjon lévő fennmaradt csatok a típusnak megfelelően félbehajtottak, egyszerű téglalapot formáznak, kevéssé díszítettek. A szalagokra a csatokat rézszegekkel szerelték fel, a táblákra a csatokat és szalagokat réz- és faszögekkel is rögzítették. Több kódexen találkozhatunk lánc rögzítésének nyomával. A lenyomatok formája és mérete megegyezik, de feltehetően nem a Corvina könyvtárban kerültek a kötésekre, hanem később, más gyűjteményben.

Tóth Zsuzsanna