Wehli Tünde: Négy wolfenbütteli corvina  

A gyűjtemény megalapozójáról elnevezett Herzog August Bibliothek kilenc corvinájával nem tartozik a legnagyobb corvina-gyűjtemények közé. A budai királyi könyvtár Mátyás halálát követő sorsának, szétszóródásának története többé-kevésbé ismert. A Firenzében még készülő könyvek jó része adósság fejében itáliai gyűjteményekbe került, az utódok is ajándékoztak belőle köteteket, és a könyvtárat ismerő humanisták is mindent megtettek azért, hogy egy-egy értékes példány a tulajdonukba kerülhessen. A király fiát, aki apja gyűjteménye örökösének tekintette magát, országgyűlési határozat korlátozta a könyvtár használatában. Buda eleste, 1541 ha nem is a budai könyvtárak mindegyikének, de legalábbis a királyi könyvtárnak megpecsételte a sorsát.

Hermann Conring, a wolfenbütteli könyvtár első, 1661-ben közzétett publikációjában azt állítja, hogy II. Rudolf és II. Ferdinánd szorult anyagi helyzetüktől való szabadulásuk érdekében nagy összegért mintegy 200 db. még Budán lévő corvinát adtak el Ágost hercegnek. Ennyi kötet ekkor már nem lehetett Budán, és Wolfenbüttelben, ha a korábban tévesen corvinák közé soroltakat leszámítjuk, ma csak 9 corvina van. Ezek azonban tartalmi és művészettörténeti szempontból igen értékesek, emellett a Bibliotheca Corvina-Bibliotheca Augusta Mátyás halála utáni történetéhez is fontos adalékokkal szolgálnak. Az alábbiakban a gyűjteménynek azokat a corvináit mutatjuk be, amelyek kiállításunkon szerepelnek.

[Cod. Guelf. 85. 1. 1. Aug. 2o]

CORTESIUS, Alexander: De Matthiae Corvini Ungariae regis laudibus bellicis carmen

A kódex kötése eredeti vörös selyemkötés, poncolt aranymetszéssel.

A mű szerzője (1469-1499?) és dedikálója itáliai humanista, VIII. Ince pápa titkára. Politikai indíttatású munkája nem Mátyás király, hanem inkább a pápai curia kezdeményezésére készülhetett. Funkciója Mátyás harcokban szerzett erényeinek dicsőítése mellett az uralkodónak az éppen aktuális politikai problémába való bevonása lehetett, Róma támogatásának szerették volna őt megnyerni a hűtlen Ancona elleni harchoz. A jelzett eseményhez kapcsolódást és a datálást egy a kódexbe lejegyzett esemény és egy történelmi tény jelzi: az előbbi Bécsújhely 1487-es ostromának említése, az utóbbi pedig az, hogy 1488-ban megromlott a pápa és a király közti kapcsolat. A készíttetés körülményeinek köszönhetően a kézirat díszítőstílusa, ikonográfiai programja eltér a Mátyás megrendelésére készült corvinákétól. Ezért, a corvinák többségétől eltérően, nem firenzei, hanem római munka. Emellett szól a címlap stílusa és ikonográfiai programja. A címlap képe nemes anyagokból, bronzból és márványból épült tabernákulumot idéz. Talapzata mensa előlapja, felmenő oldalait oszlopok alkotják, amiket párkány zár le. A festett építészeti elemeket puttók, hadi trófeák gazdagítják, a lábazati zóna előlapját pedig egy bronzból készült dombormű hatását idéző kompozíció tölti ki. Az incipit-iniciáléba Mátyás éremportréja került, közelébe pedig, ugyancsak tondóba foglalva, a Hunyadi család hollója. Az építészetből kölcsönzött motívumok és kolorit alkalmazása, továbbá a szövegtükörnek az architektúrába mint időtől megrongálódott festett pergamenbe illesztése a római könyvfestészetre jellemző. A corvinák heraldikus reprezentációjának hiánya is Mátyástól független megrendelőre utal.

A kódex Corvin János özvegyének második férje, Brandenburgi György ajándékaként került Obsopoeushoz, aki 1531-ben Hagenauban kiadatta a művet. Útja tőle vezethetett a jelenlegi őrzőhelyre.

[Cod. Guelf. 73. Aug 2o]

Ficinus, Marsilius: Epistolarum ad amicos libri VIII, cum praefatione Philippi Valoris ad Matthiam regem Hungariae

A kódex 1489-re datálható. Illuminátora Francesco Rosselli vagy a Maestro dell'Iliade Medicea szükségnevű mester. Előlapjának eredeti kötése bordó bársony, díszes veretek nyomaival, poncolt aranymetszéssel. A fémveretek elvesztek.

A kötet Ficino összes levelét tartalmazza. A III. kötetet a szerző Mátyásnak szóló ajánlása vezeti be (f. 108v). Ebben Ficino egyfelől a pogányokkal szembeni harcok diadalmas hőseként méltatja Mátyást, másfelől a humanizmus pártfogójaként nyilatkozik róla: „És miként az egykor a limbusban veszteglő ama régi szentek a Messiást, úgy hívják ezek a nyomorult bölcsek örökös hangos kiáltással Mátyást, mint Megváltó Mátyást, hogy őket a limbusból, vagy inkább a pokolból a fényre és életre visszavezesse.” Ficino esetében a fenti sorok ellenére sem gondolhatunk a humanista hízelgésére, hiszen a firenzei tudós soha semmiféle kéréssel nem fordult Mátyáshoz.

A kódexnek két, egymással szembeni oldalt kitöltő címlapja van. Az első Filippo Valori Mátyásnak szóló ajánlását tartalmazza, a másodikon Ficino Giulio Medicinek írt előszava olvasható. A lapszéldíszt Francesco Rosselli jellegzetes, élénk színű virágornamentikája, girlandjai, gyümölcsfűzérei, vázái, kandeláberei és játékos puttói díszítik. Ezért a kódexet újabb irodalma Rossellinek vagy a több kódexben vele együtt dolgozó Maestro dell'Iliade Medicea szükségnévvel ellátott mesternek attribuálja. A két külső lapszélben Mátyás és Beatrix medalionba foglalt, felirattal is ellátott portréja kapott helyet. E portrék a királyi pár legszebb ábrázolásai közé tartoznak. (A bécsi Regiomontanus-corvina női profilportréjához igen közeliek.) A könyv incipit-iniciáléjába az auktor portréja került. A lapszélek heraldikai elemei: a két oldal alján a király címere, fönt a kettős kereszt és a Hunyadi család hollója, a külső oldalakon pedig a vágásos magyar címer.

A kódex minden leveléhez szerényebb ornamentális háttér elé állított capitalisok készültek, továbbá egy táblázatba foglalt zodiákus (f. 151v) segít a szöveg értelmezésében.

A kódex hiteles corvina. Későbbi possessora ismeretlen. 1623-ban Thomas Lansius tübingeni professzor ajándékozta Ágost hercegnek.

[Cod. Guelf. 2. Aug. 4o]

Synesius Platonicus Cyranaeus: Liber de vaticinio somniorum e Graeco in Latinum translatus a Marsilio Ficino, cum praefatione Philippi Valoris ad Matthiam regem - Ficinus, Marsilius, Epistolarum libri III. et IV. ad Matthiam regem et alios

A kódexet Attavante degli Attavanti műhelyében illuminálták. Kötése fatáblán bordó bársony, poncolt aranymetszéssel.

A mű szerzője Kürénéi Szünesziosz (370/75-414) Ptolemaisz metropolitája (410-től), neoplatonista filozófus. A klasszikus műveltség, az irodalmi igényesség jellemzi munkáit. Az általa isteni sugallatúaknak vélt álmokról szóló munkáját Ficino fordította latinra. A műhöz Filippo Valori írt Mátyásnak szóló ajánlást. A könyv második része Ficino leveleinek III. és IV. könyvét tartalmazza.

A két műhöz címlappárok tartoznak: az egyik oldalpár Szünesziosz művéhez (ff. 1v-2r), a másik Ficino leveleihez (ff. 30v-31r). Az első oldalpár és a második oldalpár rectojának keretdísze hasonló. A leveles-virágos ornamentikában elhelyezett kör alakú, ovális és íves-karéjos medalionokat valamint a szövegkezdő iniciálékat auktor-portrék töltik ki. Akék eget idéző háttér előtt megjelenő férfialakok életkor, beállítás, gesztus és öltözet szempontjából változatosak. Az alsó lapszélek közepét angyalpároktól tartott babérkoszorúba foglalt címerek töltik ki. Az első címer a Hunyadi-család hollója, a többi Mátyás királyé. Különösen érdekes a 2. recto-oldal, ahol a címert Mátyás gyűrűs-emblémája keretezi. A gyűrűt halfarkú, patás mellsőlábú, nagyfülű fiatal férfiak tartják, akik hátukon ülő nőkbe karolnak. A lapszélekben további heraldikus elemek is feltűnnek. Ficino művét kör alakú címlap vezeti be, mely a mű címén kívül a másolás idejére vonatkozó 1454-es évszámot is tartalmazza. A korongot virágdísz, IHS szigla és Mátyás-címer keretezi. A kódexet számos motívikus és stiláris elem Attavantéhez köti. Ilyenek a virágfejek, a címerek és emblémák, a kissé enervált férfialakok és végül a kolorit. Ám a kvalitás műhelymunkára utal. A kódex mestere stílus és kvalitás szempontjából a Maestro dell'edili szükségnevű mesterhez áll közel. A vezetőmester művészetének utánzása azért érdekes, mert Attavante e kódex dokumentált keletkezési kora idején még nem uralta a firenzei kódexpiacot. A kódexet egyszerű iniciálék és táblázatba rendezett zodiákus díszíti. A Mátyás-címer alapján e kódex hiteles corvina. Jelenlegi őrzési helyére vezető útja ismeretlen.

[Cod. Guelf. 43. Aug. 2o]

Fontius, Bartholomaeus: Opera cum praefatione ad Matthiam regem Hungariae (Taddeus vel de locis Persianis.) - Commentarium in Persium poetam. - De mensuris et ponderibus ad Franciscum Saxettum epistola. Florentiae, 1472. - Donatus vel de poenitentia ad Iulianum Medicem Petri filium. - Pauli Ghiaccetti vita. - Oratio in laudem oratoriae facultatis Florentiae habita (De eloquentia, 1481.) - Oratio in historiae laudationem. Florentiae, 1482. - Oratio in bonas artes. Florentiae, 1484. - Oratio in laudem poetices, 1485. - Oratio de sapientia. Florentiae, 1486. - Oratio in satyrae et studiorum humanitatis laudationem. Florentiae, 1487. - Saxettus [Carmina ad Iohannem Corvinum dicata]

A kódex 1488 körül készült. Scriptora Bartholomaeus Fontius, díszítése Attavante degli Attavanti műhelyének munkája. Kötése eredeti bordó bársonykötés, aranyozott ezüst kapocsveretek maradványaival, poncolt aranymetszéssel, a hosszoldalon Mátyás címerével.

A szerző Fontius (1445-1513) humanista, a firenzei egyetem tanára. Már 1467-1471 között kapcsolatban állt magyar humanistákkal (Garázda Péterrel és Vitéz János érsekkel). 1488-ban Budára jön, ahol a Corvina könyvtárosainak egyikeként tevékenyen részt vesz a királyi bibliotheca gyarapításában. Az összes művét tartalmazó kötetet a humanista Mátyás királynak dedikálta.

A kötetet két címlap, néhány festett iniciálé és lapszéldísz gazdagítja. Az előzéklap tulajdonképpen egy tartalomjegyzék; a kötetben szereplő művek szerzőjét, a Mátyásnak szóló dedikációt tartalmazó kört körülvevő kisebb körök a művek címét foglalják magukba. A címkör díszítése szerény növényi ornamentika. A szemközti négyoldalas lapszél vörös és kék mezői előtt arany virágfejes, puttókkal élénkített indaornamentikában medalionok foglalnak helyet. Ezeket félalakos tudósportrék, címerek és emblémák töltik ki. A kissé bágyadt figurák, a növényi ornamentika az élénk, világos színek Attavante művészetét idézik, a művészénél alacsonyabb minőségi színvonal azonban műhelytárs munkáját feltételezi.

A címerek és emblémák alapján első tulajdonosa Mátyás király volt. Későbbi possessora ismeretlen.


Bibliográfia

Csontosi J. Mátyás és Beatrix arcképei Corvin-codexekben. Archeologiai Értesítő ÚF VIII (1888) 97-115, 209-220, 310-326.

Hegedűs I.: Bartolomeo della Fonte. (Bartolomaeus Fontius). Irodalomtörténeti Közlemények 12 (1902) 1-19.

Klaniczay T.: A kereszteshad eszméje és a Mátyás-mítosz. Irodalomtörténeti Közlemények LXXIX (1975) 1-14.

Csapodiné Gárdonyi K.: Bartolomaeus Fontius. Újabb adalékok magyarországi kapcsolataihoz és Poétikája. Magyar Könyvszemle 93 (1977) 38-42.

Garzelli, A.: La miniatura fiorentina del Rinascimento 1440-1525. I-II. Firenze 1985.

 

Forrás
Uralkodók és corvinák : Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulójára, Budapest, 2002. 103-105. p.
 
Képek
 
CORTESIUS, Alexander: De Matthiae Corvini Ungariae regis laudibus bellicis carmen (Cod. Guelf. 85. 1. 1. Aug. 2o)
 
Ficinus, Marsilius: Epistolarum ad amicos libri VIII, cum praefatione Philippi Valoris ad Matthiam regem Hungariae (Cod. Guelf. 73. Aug 2o)
 
Synesius Platonicus Cyranaeus: Liber de vaticinio somniorum (Cod. Guelf. 2. Aug. 4o)
 
Fontius, Bartholomaeus: Opera cum praefatione ad Matthiam regem Hungariae (Cod. Guelf. 43. Aug. 2o)