Pajorin Klára: A humanista symposionrendezvények  

A humanista mozgalom képviselői nemcsak a görög-latin nyelvet és irodalmat, valamint a művészeteket és tudományokat, hanem intézményeivel, szokásaival együtt az egész ókori műveltséget, civilizációt kívánták feltámasztani. Életre keltették az ókor egyik sajátos összejöveteli formáját, a symposiont (latinul convivium) is, melynek fogalomtartalma lényegesen tágabb, mint görög megnevezéséé (együtt ivás), vagy magyar megfelelőjéé (lakoma). Mint sajátos ókori jelenségre először Francesco Petrarca figyelt fel rá, aki M. Terentius Varro előírásai „lex Varrioniana” alapján mutatta be egyik levelében.[1] A symposion mint rendezvény és irodalmi műfaj[2] Milanóban született újjá. 1443-ban írta Francesco Filelfo Convivia Mediolanensia (Milanói lakomák) című művét, az első humanista irodalmi symposiont, melyben arról is olvashatunk, hogy Milano előkelő köreiben akkortájt már elkezdtek symposionokat „celebrálni” ókori mintára.[3] Később a symposion Firenzében, Ficino újplatonikus körében virágzott. Firenzei divatját Platón Symposionjának köszönhette, melyet Ficino fordított le először latinra. Formailag is előképéhez igazodva, Ficino Commentarium in Convivium Platonis, de amore (Magyarázat Platón Lakomájához, a szerelemről) címmel megírta a Platón-mű újplatonikus-keresztény változatát, melynek második „redactio”-ját Janus Pannoniusnak ajánlotta, azzal a céllal, hogy a költő, aki a Duna mellé hozta a múzsákat, most vezesse Pannóniába a görög filozófust is, Platónt.[4]

A firenzei humanisták Lorenzo de'Medici részvételével és grandiózus támogatásával minden évben symposionnal ünnepelték meg november 7-ét, Platón születésnapját. Ficino egy ilyen valódi rendezvény ábrázolásaként tünteti fel Platón Symposionjához írt Magyarázatát. Ezt az összejövetelt Ficino Careggiben (ma Firenze része) levő villájában, feltehetően 1468-ban rendezték. Rendezője Francesco Bandini, akinek 1473-ban a saját házában rendezett ókorutánzó lakomájáról is tudunk. Bandini 1477-ben Mátyás király menyasszonya, a nápolyi Beatrice d'Aragona kíséretében Magyarországra jött, majd haláláig (1490 körül) Budán élt, és feltehetően az udvari symposionok rendezésében is kamatoztatta tudását. Nagy szerepe lehetett abban, hogy Mátyás király udvarában a humanista symposionrendezvények népszerűvé váltak.[5]

Lehetséges, Janus Pannonius volt az, aki Magyarországon megtette az első lépéseket a humanista symposionok meghonosítása felé. A költő jelen volt egy 1468-1472 közt Esztergomban, Vitéz János érsek palotájában megrendezett lakomán, melyen őrajta és az érseken kívül még Mátyás király, Vitéz János, Thuz János, valamint két külföldi, Galeotto Marzio és Giovanni Gatti domonkos teológus vett részt. Az eseményt Galeotto Marzio örökítette meg. Mátyás teológiai vitát provokált a teológussal - aki inkvizítor is volt -, és a vita a király győzelmével zárult. Véleménye alátámasztására Mátyás könyvet hozatott elő vendéglátója könyvtárából, és a belőle felolvasott idézettel hallgattatta el ellenfelét. Az esztergomi rendezvény nem nélkülözte a symposionok fő ismérveit: a tudományosságot, a nevetést és az erényre intést.[6]

Mátyás király udvarában is tarthattak hasonló symposionokat, melyek Francesco Bandini Budára érkezése után válhattak gyakorivá. Erre utal Antonio Bonfini Symposion a szűzességről és a házastársi szeméremről (Symposion de virginitate et pudicitia coniugali) című irodalmi symposionja.[7] Szerzője ezt 1484-1485-ben Recanatiban írta Beatrix királyné számára, de színteréül Mátyás udvarát választotta. A résztvevők Mátyás és Beatrix, a királyné két öccse, Giovanni és Francesco, Galeotto Marzio, valamint Bánffy Miklós, Filipecz János váradi és Geréb László erdélyi püspök. Bár Bonfini műve ókori irodalmi symposionok ismeretében készült, és sok symposiontoposz, valamint kölcsönvett irodalmi szöveg található benne, úgy tűnik, a mű kiindulópontja egy ténylegesen megrendezett udvari symposion lehetett.[8] Feltételezhetően az udvari szokásokhoz igazodott a király kincstartója, Nagylucsei Orbán is, akinek a házában Galeotto Marzio szerint mindennaposak voltak a tudós beszélgetésekkel fűszerezett symposionok. Ezek gyakran külföldiek részvételével és könyvek társaságában folytak.[9]

A symposionok magyarországi divatjáról olvashatunk Pescennio Francesco Negro (1425-1524) Cosmodystichia című művében, amely ha nem is Mátyás korában, de az azt közvetlenül követő időkben keletkezett: „A symposionokon pedig nemcsak a fogásokat tálalják fel, hanem az olyan vitákat is, amilyenek a platóniak és a filelfóiak voltak. Ilyeneket én, emlékszem, társaimmal a pannon előkelőségeknél látogattam, ahol a fogások közé, ha valami vita támadt köztünk, rengeteg könyvet hoztak az asztalhoz, ezeket olvastuk és különféle értelmezéssel magyaráztuk.”[10] A feljegyzés arról tanúskodik, hogy Magyarországon rendkívül népszerűek voltak a humanista symposionok, olyanynyira, hogy az olasz humanista nem is olasz honfitársait, hanem a magyarokat említi példaként.

Milyennek kell elképzelnünk a magyarországi humanista lakomákat? A symposionnak az ókorban két fő fajtája volt, és Pescennio Francesco Negro visszaemlékezése arról tájékoztat bennünket, hogy Pannóniában mindkettőt követték. Az ókori symposionokról szóló ismereteiket, normáikat a humanisták, így Negro is, görög-latin olvasmányaikból, mindenekelőtt az ókori symposion irodalmi műfaj számos alkotásából vették. Az irodalmi symposion valódi symposionrendezési szokásoknak köszönhette létét. A műfaj élén Platón és Xenophón symposionja áll. Mindkét műben közös, hogy olyan lakomát jelenít meg, melyen Szókratész és barátai vettek részt, eltérő viszont a lakoma kereteinek és tematikájának bemutatása. A Xenophóné soktémájú, a beszélgetés spontán módon, tudományos vagy kuriózum jellegű kérdésekről folyik, és fontos szerepe van benne a lakoma külsőségeinek, valamint a szórakoztatás eszközeinek és eseményeinek (pl. tréfamester, tánccsoport előadása stb.). Platón symposionja, mely a szerelemről szól, egytémájú, szigorúan megszerkesztett mű, és a lakoma külső eseményeinek leírását általában mellőzi.[11] A görög-római, majd jóval később a humanista irodalmi symposionok alapvetően az egyik vagy a másik Szókratész-Symposion szerkezetét és elveit követik, többségük, pl. az ún. „grammatikus” symposionok (pl. Athénaiosz Deipnosophistai c. műve vagy Macrobius Saturnaliája stb.) inkább Xenophón Symposionjához áll közel. A symposionok két alapvető fajtáját, mint Pescennio Francesco Negro feljegyzése mutatja, a humanizmus korában is megkülönböztötték. Filelfo említett Milanói lakomák című műve inkább a xenophóni, míg Ficino Magyarázat Platón Lakomájához című műve a platóni vonulatba illeszkedik.

A symposion mindkét fajtájának ismérveit egyesíti Bonfini említett symposionja, mely főtémájával a Platón-symposionhoz igazodik. A szűzesség mint az epikureista gyönyör ellentéte, valamint a házastársi tisztaság Platón szerelemtémájának keresztény változata; már a IV. századi Methodios olymposi püspök Platónt követő keresztény symposionjában is ezek helyettesítették a szerelem témát. Bonfini művében a következetesen végigvitt főtéma ötvöződik a xenophóni Symposion jellegzetességeivel, és a főtéma dialogikus megjelenítését különféle tudományos jellegű (p. asztrológiai, számmisztikai, erénytani stb.) altémák kifejtése színezi,[12] ami leginkább a Saturnaliára emlékeztet bennünket.

A symposion, vagy ahogy a XV. században általában nevezték, convivium népszerűsítésében egyes humanisták ismeretterjesztő tevékenységükkel is szerepet vállaltak. Ficino az egyik kis írásában összefoglalta a convivium lényegéről és megrendezéséről szerzett ismereteit, és ezt levélként velencei barátjához, Bernardo Bembóhoz küldte, bizonyára azzal a szándékkal, hogy a symposionrendezés Velencében is szokássá váljék.[13] Ezt az írást - a firenzei akadémia és a budai udvar szoros kapcsolatainak köszönhetően - feltehetően Magyarországon is ismerték. Giovanni Pontano, a róla elnevezett nápolyi humanista kör (Academia Pontaniana) vezetője De conviventia című írásában[14] értekezett témánkról, és ebben nápolyi példákat is említett. A nápolyi conviviumszokásokat Budán Beatrix királyné és a nápolyiak is terjeszthették. Antonio Mancinelli conviviumtartási elvei [15] is eljuthattak Magyarországra, sőt a Konrad Celtis alapította Sodalitas Danubianához is, melynek budai részlegében gyakran rendeztek conviviumokat. Mancinelli termékeny író volt, Rómában a humanista tudományok professzoraként működött. Nála taníttatta unokaöccseit ifjabb Vitéz János, veszprémi püspök, Janus Pannonius unokatestvére, akit később a Sodalitas Litteraria Danubiana princepsévé választott.[16]

A symposionrendezvényekről szóló művecskék - mint látható - főképp a korai akadémiákkal állnak kapcsolatban, és feltételezhető, hogy ezeknek az összejövetelei sokszor symposionok keretében folytak. A németeknek a conviviumok iránti érdeklődéséről tanúskodik Filelfo Milanói lakomák című könyvének speyeri kiadása (1508), amelyhez csatolták Jodocus Gallus (Jost Han) symposionrendezési ismertetőjét. Ez utóbbi, szerzője szerint, nem más, mint Pontano De conviventia című írásának kivonata, és azzal a céllal készült, hogy segítséget nyújtson a Filelfóéhoz hasonló symposionok rendezéséhez.[17] Kísérőversében Johann Kierher schlettstadti humanista arról szól, hogy Konrad Peutinger humanista körében a minap már rendeztek platóni conviviumot.[18] A speyeri nyomtatvány tehát valós igényeket elégíthetett ki.

A szerzők Gellius alapján írják, hogy a conviviumot gondosan kell előkészíteni, meg kell választani a helyét és idejét, és kellemes embereket kell meghívni rá.[19] Ajánlatos, hogy a vendégek a művészet ismerői és műveltek, olvasottak legyenek. Nem valók conviviumra a túlbuzgó és a gyorsan haragra lobbanó emberek, és a melankolikusok sem, hacsak nem olyanok, mint amilyen a sztoikus Zeno vagy a platonikus Xenokratész volt, akik a bor hatására kellemessé váltak.[20] A vendégek számára vonatkozóan Varro véleménye mérvadó: ne legyenek kevesebben a gráciáknál, sem pedig többen a múzsáknál.[21] Pontano nem szorítkozik kizárólag a humanista symposionok méltatására, hanem ismerteti az esküvői, valamint a pompa kedvéért rendezett lakomákat is. Az utóbbiakon ezüst és arany díszíti az asztalt és az ülőpamlagokat, szőnyegek borítják a padlót, és mindent úgy készítenek elő, hogy - mint Horatius írta - „domus ipsa rideat” (nevessen a ház).[22] Pontano elmondja, hogy a nápolyi királyoknak korábban az volt a szokása,  hogy egyes években meghatározott napokon étkezésen (epulatión) látták vendégül a nemeseket és a legkiválóbb asszonyságokat. A legragyogóbb lakomákat Alfonso d'Aragona, Beatrix királynénk nagyapja adta. Csodálatos - írja Pontano - hogy ez a fajta együttlét a nemesek szándékait mennyire összehangolta.[23]

A conviviumokról szóló művekben az asztali beszélgetés tárgyáról és módjáról is olvashatunk. A beszéd legyen változatos, élvezetes és rövid. A történeti tárgyú elbeszélések rövidek, a mesék kissé hosszabbak legyenek. Harmonikusan elegyedjék a társalgásban a csípősség az édességgel, a súlyosság a könnyed derűvel, a hasznos a gyönyörködtetővel. Ne legyen a beszéd keserű és megterhelő, valamint mocskos és szemérmetlen.[24] Arról, hogy milyen témákat, történeteket tartottak a conviviumokhoz illőnek, később Johann Gast állított össze egy gazdag gyűjteményt (Convivales sermones, 1554), mely többször is napvilágot látott.[25]

A szerzők az ételek és italok fogyasztására is kitérnek. Óvnak a mértéktelenségtől, és orvosi érvekkel intenek arra, hogy ne legyen az étel nehéz és sokféle, és ne igyanak többféle bort.[26] Dicséretes a conviviumokon a zenei műsor[27], valamint a könyvekből való felolvasás.[28] Pontano példái bizonyítják, hogy ezek a szórakoztatások a nápolyi lakomáknak velejárói voltak, a magyar symposionok pedig, mint láttuk, könyvek társaságában folytak.

Mind Ficino, mind Pontano filozófiai műnek nevezi saját írását. Mindketten megállapítják, hogy a symposion nem azonos az együtt ivással vagy együtt lakmározással.[29] Pontano elítéli azokat, akik csak ezek miatt látogatják a conviviumokat, mivel a torkosság, a falánkság testi dolog, amely közös az emberben és az állatban. Pontano számára az emberi egyesülés az, ami miatt a convivium leginkább dicsérni való. „Bár embert az emberrel a természet egyesít - írja - , a természet ezen egyesítéséhez ... leginkább két dolog járul hozzá, az azonos stúdiumok közössége, valamint a conviviumtartás szokása.”[30] Ficino úgy vélte, hogy „egyetlen emberi gyönyörűség sem kielégítőbb a conviviumnál”, mivel ez „helyreállítja a tagokat, felfrissíti a nedveket, megújítja a légzést, gyönyörködteti az érzékeket, táplálja és serkenti a gondolkodást.”[31] Ficino véleménye szerint a conviviumnak az a célja, amit megnevezése (együtt élés) sugall, vagyis „ édes életközösség, hogy amint azon [a conviviumon] közös étellel tápláljuk testünket, úgy közös akarattal élvezzük az értelem és az élet javát”.[32]

Bár a conviviumokról szóló ismeretek jó része ókori forrásokból való, a rendezvények filozófiai megítélését a későközépkori keresztény gondolkodás hatja át. A görög symposionról kimutatták, hogy szentségi jelenségnek számított,[33] és azt is bizonyították, hogy az Utolsó vacsorában ókori symposiontoposzok találhatók.[34] A humanista symposionról is elmondható, hogy szentségi jellegű volt. Erre utal, hogy Ficino a symposiont az istenek lakomáival, Jézus Krisztusnak a kánai menyegzőn való részvételével és a csodálatos kenyérszaporítással, valamint az eucharistia szentségével hozta kapcsolatba.[35] Pontano a szkíták szokásaira hivatkozva szintén a conviviumok szentségi mivoltát sugallotta,[36] Mancinelli pedig szentnek nevezte az „asztalt.”[37]

Úgy látszik, hogy symposionjaikon a humanisták egyesülési, társulási hajlamaikat élték ki, és a mintaszerű, ideális viselkedést gyakorolták. Ficino fenti meghatározását figyelembe véve a conviviumon az ember testét és lelkét egyaránt táplálta. A conviviumon az ember másokkal együtt, valamint testi-lelki egységként egyszerre élvezte az életet és emberi, vagyis gondolkodó és társas lény mivoltát. A symposion annak is köszönhette népszerűségét, hogy az ember harmóniáját szolgálta. Elsősorban Ficino értekezése alapján, de másokéit is figyelembe véve mondható, hogy a humanista symposionok olyan rituális összejövetelek voltak, melyeken a részt vevők ideális környezetben, ókori szokásokat utánozva a teljes életet ünnepelték, és a teljes embernek áldoztak.


Jegyzetek

1. F. PETRARCA, Ad eundem [ad Franciscum Sanctorum Apostolorum] varroniana lex convivii, Le familiari, ed. crit. per cura di V. ROSSI, vol. 3, Firenze, Sansoni, 1937, 293-294

2. A symposionösszejövetelekről l. S. SKIMINA, De moribus legibusque convivalibus antiquorum quae fuerit doctrina, in „Eos”, XXIII (1918), 34-46; A műfajról l. HUG, Symposion, in Paulys Realencylopädie der classishen Altertumswissenschaft, 2. Reihe 7/2-8/1. Halbb., Stuttgart, 1931-1932, coll. 1266-1282; GÄRTNER, Symposion, in Der kleine Pauly, 5, München, 1975, 450-451; J. MARTIN, Symposion, die Geschichte einer literarischen Form, Paderborn, 1931 /Studien zur Geschichte und Kultur 1/, újranyomva New York, 1968; Poesia e simposio nella Grecia antica. Guida storica e critica, a cura di M. VETTA, Roma-Bari, Universale Laterza 621, 1983.

3. K. PAJORIN, La rinascita del simposio antico e la corte di Mattia Corvino, in Italia e Ungheria all'epoca dell'Umanesimo corviniano, a cura di S. GRACIOTTI, C. VASOLI, Firenze, Olschki, 1994, 179-180. /Civiltà veneziana. Studi, 45./ (Az idézett mű Bonfini Symposionja című cikkem - ItK, 1981, 511-534 - bővített és átdolgozott változata.)

4. M. FICIN, Commentaire sur le banquet de Platon, éd., trad. par R.MARCEL, Paris, 1956, 136.

5. HUSZTI J., Platonista törekvések Mátyás király udvarában, „Minerva”, 1924-1925, Klny. 29-30; P. O. KRISTELLER, An Unpublished Description of Naples by Francesco Bandini, in UŐ., Studies in Renaissance Thought and Letters, Roma, 1956, 396-397; UŐ., Francesco Bandini and his Consolatory Dialogue upon the Death of Simone Gandi, in ID., Studies, i. m., 411-435; C. VASOLI, Francesco Bandini, in Dizionario biografico degli italiani, 5., Roma, 1963, 709-710; KLANICZAY T., Le mouvement académique ŕ la Renaissance et le cas de la Hongrie, „Hungarian Studies”, 2/1 (1986), 24; R.FEUER-TÓTH, Art and Humanism in Hungary in the Age of Matthias Corvinus, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1990, passim;PAJORIN, La rinascita, i. m., 184; G. HAJNÓCZI, Un discepolo del Ficino a Buda. Francesco Bandini, „Verbum”. Analecta Latina, 1999/l, 13-20.

6. Galeottus MARTIUS Narniensis, De egregie, sapienter, iocose dictis ac factis regis Mathiae, ed. L. JUHÁSZ, Lipsiae, Teubner, 1934, cap. 30, pp. 30-33 /Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum/; UŐ., Mátyás királynak kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv, ford. KARDOS T., Budapest, Magyar Helikon, 1977, 91-98; T. KARDOS, Il simposio di Esztergom, in Studi e ricerche umanistiche italo-ungheresi, I, Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1967 63-79 /Studia Romanica III/; PAJORIN, La rinascita, i. m., 185-186, 204-205.

7. A. BONFINIS, Symposion de virginitate et pudicitia coniugali, ed. S. APRÓ, Budapest., Egyetemi nyomda, 1943 /Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum/; UŐ., Beszélgetés a szűzességről és a házasélet tisztaságáról, (1-2. köt.),ford., bev., jegyz. MURAKÖZY Gy., [Budapest.], Szépirodalmi Kiadó, 1985.

8. Bővebben l. PAJORIN, La rinascita, i. m. 188-213.

9. Vö. MARTIUS, De egregie ... dictis ac factis Regis Mathiae, i. m., cap. 32, p. 36.

10.In symposiis vero non epulae solum apponuntur sed epulantium lepidissimae disceptationes, quales illae Platonicae et Philelphicae fuere: quales ego saepius in conviviis apud Pannonios principes cum sociis meis memini me frequentasse, ubi etiam inter medias dapes, si quid inter nos controversiae nascebatur, innumeri codices afferebantur, legebantur et vario interpretamento enodabantur.” (Idézi G. MERCATI, Ultimi contributi alla storia degli umanisti. Fasc. II. Note sopra A. Bonfini, M. A. Sabellico, A. Sabino, Pescennio Francesco Negro, Pietro Summonte e altri, Cittŕ del Vaticano, 1939, p. 72, nota 3.)

11. Vö. MARTIN, Symposion, i. m., 2 és passim.

12. PAJORIN, La rinascita, i. m. 193-194.

13. M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo Veneto equiti iurisconsulto clarissimo, in M. FICINUS, Opera omnia, I, Basileae, 1561, 739-740.

14. I. IOVIANUS PONTANUS, De conviventia, in ID., Opera omnia soluta oratione composita, t. 1, Venetiis, Aldus, 1518, 141-145.

15. L. A. MANCINELLUS, Convivium quid, prisci convivii consuetudo, convivarum numerus, convivi res quatuor necessariae, convivarum sermones et lectio, quid ciborum vinique varietas noceat, in ID., Sermonum decas ad Angelum Colotium Aesinatem, Argentorati, M. Schurer, 1510, 78-79. lev.

16. A. VERESS, Olasz egyetemeken járt magyarországi tanulók anyakönyve és iratai, 1221-1864, Bp., MTA, 1941, 252-253; RITOÓKNÉ-SZALAY Á., A veszprémi Camena, in Klaniczay-emlékkönyv. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére, szerk. JANKOVICS J., Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 101-109.

17. Vö. JODOCUS GALLUS, Epithoma convivalitatis. Epithoma epularis lauticie, in F. PHILELPHUS, Conviviorum libri duo de multarum ortu et incremento disciplinarum, Spiris, C. Histius, 1508, i IIII sztl. lev skk.

18. Vö. uo., a r. lev.

19. „belli homunculi ... , ... lectus locus, ... tempus lectum, ... apparatus non neglectus”.(MANCINELLUS, Convivium quid, i. m. 78v. lev.)

20. Vö. M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo, i. m., 739.

21.Uo., 739; PONTANUS, De conviventia, i.m 145r lev.; MANCINELLUS, Convivium quid, i. m.,78v.

22. PONTANUS, De conviventia, i. m. 144r. Vö. „Ridet argento domus” (HOR. 4. Od. 11.6).

23. Vö. PONTANUS, De conviventia, 143r.

24. Vö. M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo, i. m., 739.

25. Bővebben l. PAJORIN K., Egy ismeretlen hungaricum. Johann Gast Convivales sermones című gyűjteménye, in Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére, szerk. GALAVICS G., HERNER J., KESERÜ B., Szeged. 1990, 93-103 /Adattár XV-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez, 10/.

26. M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo, i. m. 740; MANCINELLUS, Convivium quid, i. m., 78r lev.

27. M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo, i. m. 740; PONTANUS, De conviventia, i. m.144r.

28.PONTANUS, De conviventia, 143r; MANCINELLUS, Convivium quid, i. m. 79r.

29.M. FICINUS Florentinus Bernhardo Bembo, i. m., 739; PONTANUS, De conviventia, i. m. 144v.L. még MANCINELLUS, Convivium quid, i. m. 78r.

30.Tametsi ...hominem homini natura conciliat, ad hanc tamen naturae conciliationem, duae cum primis res mihi videntur plurimum conferre, eorundem scilicet studiorum societas, consuetudoque convivendi.” (PONTANUS, De conviventia, i. m. 141r.)

31.Nullum humanum oblectamentum sufficientius quam convivium. ... convivium reficit membra. Humores instaurat, spiritum recreat, oblectat sensus, fovet et excitat rationem.” (M. FICINUS Bernhardo Bembo, i. m., 739.)

32.Huius autem finis esse videtur, ...dulcis vitae communio, ut quemadmodum in eo communi vescimur corporis alimento, ita eodem mentis vitaeque bono et communi voluntate fruamur.” (M. FICINUS Florentius Bernhardo Bembo, i. m., 739.)

33. P. VON DER MÜHLL, Il simposio greco , in Poesia e simposio nella Grecia antica, i. m. (l. 1. jegyzet), 11-12.

34. MARTIN, Symposion, i. m. (l. 1. jegyzet), 314-317.

35. M. FICINUS Fiorentinus Bernhardo Bembo, i. m. 740.

36. Vö. „apud Scythas potissimum convictus ipse religiosissimus habetur” (PONTANUS, De conviventia, i. m. 141r).

37.mensa vero sacra est” (MANCINELLUS, Convivium quid, i. m. 78v.).

Forrás
Uralkodók és corvinák : Az Országos Széchényi Könyvtár jubileumi kiállítása alapításának 200. évfordulójára, Budapest, 2002. 111-115. p.