Poeta Christianus: Genealogiae deorum

Vissza a corvina adataihoz

Kötésleírás

A könyv mérete: 290 x 185 x 28 mm, eredeti kötésből megmaradt borítódarab mérete mindkét táblán ~167 x 278; könyvtest mérete: 284 x 17,5 x 12. Az új papírtábla vastagsága: 4 mm

A Cod. Lat. 423. jelzetű corvina aranyozott, vaknyomásos, festett és bőrrátétes díszítésű vöröses színű egészbőr kötésű, a kötésbőr megsötétedett. Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, a háttáblára aranyozott címfelirat kivételével. Korábbi javítás során a táblák borítását felcserélték. A táblák közepén Mátyás címere jelenik meg. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtestet újrafűzték. Az előzékek anyaga szintén pergamen. Mindhárom oldali metszés aranyozott és poncolt. A könyv javítása a XX. század elején Bécsben történt.

1. Díszítéstechnika

Felépítés

Jelen corvina az úgynevezett hangsúlyozott középdíszes kötések közé tartozik. Díszítését egyesbélyegzők segítségével alakították ki. A borítás körbevágása miatt a legkülső megmaradt keret aranyozott és festett bőrrátétes kettőskörökből áll, majd fonadékminta követi. A középmező téglalap alakú, növényi sarokdíszei és tulipán-sor kerete tömören aranyozott. A középdísz íves, összetett forma. Centrumában a címer áll, melyet burjánzó, aranyozott növényi díszítés ölel körül.

Az elő- és a háttábla díszítése megegyezik, kivéve hogy az eredeti háttábla felső részén az aranyozott kettőskör-sor helyén található a címfelirat („GENELOGIE DEORUM”).

Részletes díszítésleírás

A körbevágott, csonka borítóbőrről feltételezhetően hiányzik a táblát keretelő külső vaknyomásos hármas és a szorosan mellette futó egyes lénia. A megmaradt első keretet aranyozott bőrrátétes kettőskörök alkotják, az oldalak felénél hét kettőskör virág alakba rendeződik. Majd egy vastag, téglalap alakban körbefutó vaknyomásos lénia következik. A lénia és a középmező közötti területet sűrűn elhelyezett vaknyomásos, egyenes és íves rovátkolt fonadékdíszek, valamint közöttük szórtan elhelyezkedő apró kettőskörök töltenek ki, a tábla rövidebb oldalain vastagabb, a hosszabb oldalain vékonyabb ez a keret. A középmező díszes, színes, valamennyi eleme aranyozott, esetleg ezüstözött vagy festett. A téglalap alakú középmezőt aranyozott lénia kereteli, sarokdíszei aranyozott növényi-indás díszítésűek (kettőslevél, tulipánvariációk, kis ötszirmú virág, szárak). Majd tömören aranyozott, egymás mellett álló, kifelé forduló tulipánfejekből álló keret fut körbe. A keretek sorát kékre festett bőrrátétes kettőskörök zárják (a helyszűke miatt a hosszabbik oldalon középtájon a kettőskör apróbb változata is megtalálható a keretben).

A középdíszt övező keretek közül a legkülső aranyozott bőrrátétes kettőskör-sor. Majd kétszer ismétlődik az aranyozott lénia-kék, bőrrátétes kettőskör keret pár. A középdísz magját aranyozott lénia keretezi, s aranyozott egyesbélyegzőkből álló motívumháló tölti ki a teljes területet. A tábla közepén négyosztatú címer. A címer kerete és osztóvanalai, valamint a korona alsó része festett, eredetileg kékesfekete lehetett. A címer második és harmadik részében egyesbélyegzővel nyomva balra forduló, kétfarkú (cseh) oroszlán, másik két részében négy-négy vágás. A motívum jelenleg tapasztalható feketesége arra utal, hogy eredetileg ezüstözött lehetett. A címer felett aranyozott koronabélyegző található. Felül a koronából, a másik három oldalon pedig egy-egy hatszirmú virágfejből nő ki burjánzó indás növényi motívumrendszer, mely szabályosan, a függőleges és vízszintes tengelyre szimmetrikusan építkezik. Elemei: peltalevél-pár, kehelyvirág, tulipánvariációk, liliom, apró kettőskörök, szárak).

Bélyegzők

Helyenként megfigyelhető az aranyozott bőrrátétes kettőskörök helyét kijelölő vékony karc, melyeket az aranyozó mester segédvonalként húzott. Az aranyozott kettőskör rátét mivoltát bizonyítja egy az újrakötéskor levált és elmozdult, a régi és az új borítóbőr között megtapadt bőrkorong.

A gerincborítás teljes egészében új, melyet aranyozott címfelirat, valamint léniák díszítenek.

2. Kötéstechnika

2.1 Kötéstábla

2.1.1 Borítás

Az eredeti kötésbőr vöröses kecskebőr. Csak töredékben maradt meg, két körbevágott téglalap formájában, melyek a beavatkozásoktól, préseléstől kisimultak, megsötétedtek. Az eredeti háttáblán felül, közvetlenül a címfelirat tövében apró lyuk van (lehetséges, hogy lánc rögzítésének nyoma), az előtáblán felül pedig nagyobb hiány mutatkozik. A XX. században a bécsi könyvtárban barna gerincbőrrel és vöröses bőr táblaszegésekkel egészítették ki a borítást. Jelenlegi beütései egyenesre vágottak, a sarkok átlapoltan behajtottak.

Az első és az utolsó lapon feltehetőleg az eredeti beütés serfelt, egyenetlen szélének lenyomata látszódik.

2.1.2 Tábla

A jelenlegi papír könyvtáblák a XX. századi bécsi átkötéskor kerültek a könyvre.

2.2 Gerinc

A könyvtest eredetileg három bordára fitzponttal lehetett felfűzve. Jelenleg három szimpla, befűrészelt zsinegbordára fitzponttal van felfűzve. A gerinc sima, nem feszthátas, gerinclemezzel készült.

2.3 Könyvzáró és –védő elemek

Könyvzáró- és védőelemeknek a jelenlegi, átkötött könyvön nincs nyoma.

2.4 Címfelirat

Az aranyozott, vastag aranyozott vonallal keretelt címfelirat („GENELOGIE DEORUM”) eredetileg a háttábla legfelső részén helyezkedett el. A két tábla borítását az átkötéskor felcserélték, így a felirat jelenleg az előtáblán olvasható.

2.5 Könyvtest

2.5.1 A könyvtest összeállítása

A könyvtest eredetileg három bordára fitzponttal lehetett felfűzve. A fűzéspontokat bemetszéssel jelölték. A bordák és a fitzpontok egykori és mai helye megegyezik. A könyvtest jelenleg három szimpla, besüllyesztett zsinegbordára fitzponttal van felfűzve, helyenként dupla szállal. A bordák helyét a gerinc befűrészelésével alakították ki.

Az utolsó három lap üres, vonalazott, a könyvtest többi lapjával megegyező méretű.

Metszés

A könyv mindhárom metszésoldalon aranyozott és poncolt.

2.5.2 Előzék

Az eredeti első előzékből jelenleg egy pergamenlap van, mely három oldalon kisebb a könyvtestnél. Az újabb, XX. századi első előzék hozzáfűzött két levélpár, melyből az első lap ki van ragasztva. Az egyik lapon vízjel található.
Az eredeti hátsó előzék milyensége bizonytalan. Jelenleg három lap, melyből az utolsó ki van ragasztva.

2.5.4 Fejezetjelölés

Nincs.

2.6 Oromszegő

XX. századi, a bécsi átkötéskor került a könyvre. Zöld és fehér színű, gépi, ragasztott, gerincszélességű oromszegő.

3. Javítás, Restaurálás

A bécsi Hofbibliothek XX. század eleji átkötési, restaurálási programjának keretében új kötést kapott. Ekkor az eredeti fűzéspontokat megtartva újrafűzték a könyvtestet. Új oromszegővel és előzékekkel látták el a kötetet, s új papírtáblák kerültek rá. Az eredeti bőrborítást a díszítés megcsonkításával körbevágták, s új bőr gerincborítással, valamint táblaszegélyekkel látták el. A két tábla borítását felcserélték. Az eredetileg az előtáblán levő borítását a háttáblára fejjel lefelé ragasztották vissza. Az új gerincbőrre címfeliratot és díszítőléniákat aranyoztak.