Philostratus: Heroica

Vissza a corvina adataihoz

Kötésleírás

A könyv mérete: 366 x 233 x 75 mm. A tábla mérete: 366 x 233 x 9

A Cod. Lat. 417. jelzetű corvina  aranyozott, vaknyomásos, festett és bőrrátétes díszítésű vörösesbarna színű egészbőr kötésű. A kötés Ulászló számára készült. Az elő- és a háttábla díszítése a címerábrák kivételével megegyezik. A táblák közepén Ulászló címerei jelennek meg. A könyv eredetileg négy, az előtáblára záródó, karmos típusú sárgaréz csatpárral záródott. A kötéstábla tölgyfából készült. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtest három dupla, fehér bőrbordára fitzponttal végigfűzött. Az előzékek anyaga szintén pergamen, a könyvtesthez hozzáfűzöttek. Mindhárom oldali metszés aranyozott és poncolt. Az oromszegőalap eredetileg fehér bőr volt, javításkor kicserélték. A könyvet 1981-82-ben az OSZK Restauráló Laboratóriumában restaurálták.

1. Díszítéstechnika

Felépítés

A corvina kötésdíszítésének felépítése architektonikus. A kötés – az azt tartalmazó könyvtesttel ellentétben – nem Mátyás számára, nem az ő életében készült. Díszítésének felépítése és egyes motívumai a Mátyás számára készített kései corvinák utánérzése. A díszítés egyesbélyegzőkből tevődik össze. A tulipán-, levél-, építészeti elem- és kettőskör-bélyegzők mind különböznek a Mátyás-corvinákon láthatóaktól, azok utánmetszései. A kötésdíszítés aranyozott, festett és vaknyomásos részekből áll.

Az elő- és háttábla díszítése megegyezik. Léniák és fonadékdísz övezi a középső architektonikus díszt.

Részletes díszítésleírás

A tábla szélén vaknyomásos hármas lénia fut körbe. (A borító sérülései miatt csupán feltételezni lehet, hogy a jelenleg helyenként látható vonalak mind a négy oldalon megtalálhatóak voltak.) Majd fejnél és lábnál vaknyomásos kettőskör rátétek négyes csoportokba rendeződnek (gerincnél és elöl a bőr hiányzik.) Ezután újra (jelenleg hiányos) vaknyomásos hármas lénia fut körbe. A fonadékminta a Mátyás-corvinákhoz hasonlóan fejnél és lábnál szélesebb. Kialakítása azonban eltérő, nem apró, többféle bélyegzőből, hanem egyetlen bélyegző egymás mellé nyomásával egy, illetve két sort alakítottak ki. (Mikroszkópos vizsgálatok kék szín jelenlétét mutatták.) A fonadékdísz között apró bőrrátét kettőskörök vannak. Egy vaknyomásos hármas és egy zöld egyes lénia választja el a fonadékdíszt az architektonikus dísztől. A középmező felső sarkaiban hét kettőskör virágszerű formába rendeződik. A középmező többi részét az architektonikus dísz tölti ki. Az aedicula talapzatának alsó része aranyozott akantuszos-palmettás egyesbélyegzőkből, feljebbi része fejjel lefelé álló, aranyozott és kékre festett tulipánfejekből áll. Az oszlopok és oszlopfejek aranyozott növényi motívummal díszítettek. A két oszlopot aranyozott tulipánfüzér köti össze. A párkányzat alsó sorában aranyozott kettőskörök és rombuszok váltakoznak, második sorában apró, harmadikban nagyobb tulipánok sorakoznak. A párkányzatról aranyozott levélfüzér lóg le. A lunetta díszítményei aranyozottak, a motívumok közti rész zöldre festett (a mikroszkópos vizsgálat ezen zöld és kék szín jelenlétét mutatja). A lunetta közepén hatszirmú virág van, körülötte körök és tulipánok, az egészet levélkoszorú veszi körül; többi részét tulipánvariációk, kör alakú virág, levelek, az ezeket összekötő szárak és kettőskörök töltik ki. Rátét kettőskörök sora és zöld vonal kereteli, csúcsában levél, tövében és tetején két-két hatszirmú virág. A tábla központi részén, a két oszlop között címer helyezkedik el, fölötte aranyozott korona. Az előtábla címerének közepébe vaknyomásos sasbélyegző van nyomva. A háttáblán a címer második és harmadik mezőjében jobbra forduló kétfarkú (cseh) oroszlán látható.

Gerinc

Mindkét táblán a gerinc felé eső oldalon vaknyomásos görgetős levéldísz fut végig, mely másodlagos felhasználású gerincjavító bőrként került a könyvre. Az OSZK-beli restauráláskor ennek egy részét eltávolították.

Címfelirata nincs.

2. Kötéstechnika

2.1 Kötéstábla

2.1.1 Borítás

Eredetileg vörösesbarna egész kecskebőr borítású. Az OSZK-beli restauráláskor egész borjúbőr kötést kapott, melyre visszaragasztották az eredeti kötés töredékeit.

2.1.2 Tábla

A restaurálás előtti fotókon látszik, hogy a fatábla anyaga tölgyfa, jelenleg takarásban van.

Az elő- és a háttábla elülső része (mintegy 2-2,5 cm-en), még a kötet OSZK-ba kerülése előtt, ki lett egészítve, ezért ezen a szakaszon sem a csatok és szíjak helye, sem a rézsútolás nem figyelhető meg. Ami a megmaradt eredeti elemek alapján elmondható, hogy a táblák fejnél és lábnál belülről rézsútoltak (ez alapján biztosra vehető, hogy elöl is rézsútolva volt). A csatokat és a szíjakat a tábla szintjébe süllyesztették, és számukra teljes szélességben helyet alakítottak ki a tábla élén is.

A fatáblák gerincoldalon kívülről meredeken részútoltak, belül egyenesek.

A bordák bőrszíjainak gerincen túlnyúló végeit a fatáblák külső oldalán vájatba fektették, két-két szeggel rögzítették (anyaga a restauráláskor készített fotók alapján nem meghatározható).

Az oromszegő-alapok bőrszíjainak végződései 45º-os szögben vájatokban fekszenek. Rögzítésmódja a fotók alapján nem állapítható meg biztosan.

2.2 Gerinc

A könyvnek eredetileg és jelenleg is három dupla bőrbordája volt. A gerinc kétszer is javított. Korábban barna, vaknyomásos, növényi motívumos görgetővel díszített gerincbőrt ragasztottak a könyvre. Az OSZK-beli restauráláskor ennek csak a táblán levő részeit hagyták meg, s új vörösesbarna borjúbőrt húztak a gerincre.

2.3 Könyvzáró és –védő elemek

Eredetileg négy pár, az előtáblára záródó karmos csat zárhatta a könyvet (a záródás iránya eltér a csattípusra jellemzőtől). Jelenleg csak az előtáblán fejnél levő van meg, a borítóbőr alatt; a csat csak a restaurálás előtti fotón látható.

A háttáblán fejnél lyukak láthatóak a szíj helyénél, amiből arra következtethetünk, hogy a szíj – a Mátyás-corvináktól eltérően – nem a bőrborítás alá bújtatott volt, hanem díszes szeggel volt a táblához rögzítve.

2.4 Címfelirat

Nincs.

2.5 Könyvtest

2.5.1 A könyvtest összeállítása

A restaurálási dokumentáció szerint eredetileg három dupla fehér vadbőrre fűzték a könyvtestet. A korábbi beavatkozáskor azonban zsinegre cserélték a bordákat. Az OSZK restaurátorai bőrszíjakat használtak az újrafűzéshez.
Fűzést segítő bemetszések figyelhetőek meg a lapok hajtásánál.
A könyvtestben öt és három lappárból álló ívek szabályosan váltakoznak. A könyvtest öt lappáros ívvel kezdődik és záródik.
Az iniciálék alatt a bolyhos felületű pergament lesimították, a szerszámnyomok jól megfigyelhetőek.

2.5.2 Metszés

Három oldalon aranyozott és poncolt metszés.

2.5.3 Előzék

Az előzékek anyaga pergamen. Eredeti szerkezetük a többszöri javítás miatt nem rekonstruálható pontosan.

Az első előzék az ívekhez hozzáfűzött, jelenleg egy kiragasztott pergamentükörből és egy papír röplaból áll, a kettőt a nyílásba bedolgozott pergamencsík tartja össze. A tükrön XIX-XX. századi gyűjteményi tulajdont jelző bejegyzések és címke van. A röplap két rétegből összekasírozott. A tábla felé eső réteg egy oldalon beírt, a könyvtestnél kisebb pergamen, feltehetőleg az eredeti kötés része volt (a legkorábbi tulajdonbejegyzés 1513-ból, Johann Grempertől származik). A röplap könyvtest felé eső rétege a könyvtest méretével megegyező, bordázott papír.

A hátsó előzék az ívekhez hozzáfűzött, íráshoz vonalazással előkészített pergamenlapokból áll. Jelenleg egy lappár, valamint erre áthajtott kiragasztott tükör alkotja. Az áthajtás a könyvtesthez ragasztott.

2.5.4 Fejezetjelölés

Nincs.

2.6 Oromszegő

Az oromszegő-alap fehér bőr volt, melyet a tábla külső oldalán 45º-os szögben futó vájatba vezettek. Az OSZK-beli újrafűzéskor új oromszegőt varrtak rá, a barna bőr alapot natúr színű fonallal minden ívközépbe leöltve rögzítették a könyvtesthez.

3. Javítás, Restaurálás

1981-82-ben az OSZK Restauráló Laboratóriumában Fodor Éva restaurálta. A restaurálás során a könyvet szétbontották ívekre, szárazon tisztították a lapokat, s kiegészítették hiányaikat. Az eredeti – a fatáblákban talált bordavégződések alapján – fűzéstechnikának megfelelően újrafűzték a könyvtestet. Új oromszegőket varrtak. A korábban kiegészített fatáblákat külsős farestaurátor javította. A megmaradt csatrészt visszahelyezték a fatáblára. Az előzékek nyílását pergamen és japán papír csíkkal erősítették meg. Az előtábla belső oldalából pergamentöredék került elő, melyet nem helyeztek vissza a kötetbe. Az első előzékről leáztatott bécsi jelzetcímkét eredeti helyére visszaragasztották. A háttáblára ragasztva találták meg Johannes Fabri nyomtatott ex librisének töredékét, amelyet füllel visszahelyeztek. A restaurálás előtti fénykép tanúsága szerint az ex libris fejjel lefelé volt a háttáblán az előzék alá ragasztva. A könyv új egész, vörösesbarna borjúbőr kötést kapott.

Már a korábbi, feltehetően Bécsben zajlott javítás során is újrafűzték a könyvtestet, zsinegbordákra. Ekkor kasírozhatták meg az első előzék második lapját. Barna, vaknyomásos, növényi motívumos görgetővel díszített kecskebőrt húztak a gerincre. Oromszegőt nem varrtak.

Dokumentáció (pdf)