Augustinus: De civitate Dei libri XXII.

Vissza a corvina adataihoz

A könyv mérete: 443 x 281 (285 bordával) x 105 mm. A tábla mérete: 443 x 281 x 12 (borítással)

A Cod. Lat. 121. jelzetű corvina díszítetlen vörös egészbársony borítású. Négy, a háttáblára záródó, tűziaranyozású ezüstcsattal záródik. A kötéstábla bükkfából készült. A pergamen ívfüzetekből álló könyvtest öt dupla, fehér bőrbordára fitzponttal végigfűzött. Az előzékek anyaga szintén pergamen, a könyvtesthez hozzáfűzöttek. Mindhárom oldali metszés festett, aranyozott és poncolt. A vörös, kék és zöld színű ornamentális, növényi díszek a táblákra merőlegesen, egymás mellett két sorban állnak a metszésen. A hosszmetszésre festett címfelirat az előtábla felé áll. Az oromszegő emeletes típusú; fehér, sodort bőralapra háromféle színes szállal varrt, melyből az egyik fémfonal.

1. Díszítéstechnika

Mindhárom oldali metszés festett, aranyozott és poncolt. A vörös, kék és zöld színű ornamentális, növényi díszek a táblákra merőlegesen, egymás mellett két sorban helyezkednek el a metszésen, hurokszerű indamotívummal elválasztva egymástól.

2. Kötéstechnika

2.1 Kötéstábla

2.1.1 Borítás

A könyv borítása vörös egész unibársony, restaurált. Az anyag láncfonala és vetüléke sodrott selyem, a flór sodratlan selyem. A beütések (40-60 mm méret) vágottak, de lábnál az elő- és a háttáblán végigfut az anyag ép széle. A sarkok jelenleg, a teljes restaurálást követően átlapoltak; ugyanakkor a táblákon vágásnyomok tanúskodnak arról, hogy a sarkok eredetileg élben illeszkedhettek, bevágottak lehettek. A restauráláskor a bársonyt nem ragasztották rá a gerincre, mely (a restaurálási dokumentáció szerint) a restaurálás előtti állapotot tükrözi. A restaurálási dokumentációból tudhatjuk azt is, hogy a bársony nem volt teljes felületen a táblákra ragasztva.

2.1.2 Tábla

A könyvtáblák vastag bükkfából készültek. Külső oldaluk egyenes; belső oldaluk a metszések mentén rézsútolt, gerincnél a belső oldal egyenes a külső meredeken, teljes vastagságában rézsútolt. A fatáblák belső, a borítás alól kilógó részein nem láthatók rozsdafoltok, melyek a bordák rögzítésénél vasszeg használatára utalnának. A bordavégződéseket és az oromszegő-alapokat faszegekkel rögzítették, melyek átütik a fatáblát.

2.2 Gerinc

A gerinc enyhén gömbölyített. Jelenleg, a teljes restaurálást követően új, a gerincmezőket teljesen kitöltő bőrkasírozást kapott, mely ráfut a táblák külsejére.

2.3 Könyvzáró és –védő elemek

A kötetet négy, a háttáblára záródó, zsanéros kialakítású, csatpár zárja. Mind az elő-, mind a háttáblán azonos formájú, delfinek által közrefogott címerpajzs alkotja a csat nagy részét. azonban a csat táblaszélhez eső részének kialakítása eltérő az elő- és a háttáblán. Az előtáblán a csat eleje zsanéros kialakítású, a zsanér másik fele a szíjként funkcionáló szalagot rögzíti. A szíj másik végét szintén fémvégződés zárja, mely horgas kialakítású. A háttáblán lévő csat elején peremet alakítottak ki, melyre a szalagon lévő fémvégződés horgas kialakítású vége akad. A táblákon lévő csatok ezüstből, öntéssel készültek, és szintén öntéssel készültek a szalagok két végén lévő elemek előlapjai is. Az öntés után az öntött elemeket cizellálással finomították. A szíjvégződések hátlemezeit ezüstlemezből készítették és az előlapokhoz keményforrasztással rögzítették. A szíj horgas végén lévő veretrészen lévő karikát valószínűleg az előlapot átfúrva és a karika drótját áthúzva szegecsként vagy forrasztással rögzítették. (a restaurálási dokumentációban nincs erről információ) Az elkészített vereteket tűziaranyozással aranyozták. A csatokba ezután építették be a külön elkészített, zománcozott címerpajzsokat. A címerpajzsokon megjelenik Mátyás hollós családi címere és az árpádsávos magyar címer is. A zománcbetétek ezüst alapra készültek, melyet sávosan véséssel láttak el. A fennmaradt csatok közül három rendelkezik árpádsávos címerrel. Ezek közül kettőn látható szívpajzs, a harmadikon a zománc sérülése miatt ez nem bizonyítható. De az egyik csat zománcsérülésénél látszik, hogy az ezüstalapra a szívpajzs körvonalát is rávésték, míg a nagyobb zománchiánnyal rendelkező betéten a szívpajzs körvonala hiányzik. A harmadik árpádsávos címeres díszítésű csaton ezen a területen a zománcozás ép, ezért az alávésés nem figyelhető meg.

Az árpádsávos csatokon piros zománc opak. A Mátyás-címer alapját képező kék zománc transzparens, ragyogását az alapon áttetsző sávosan vésett ezüst csillogása adja, melynek kék zománcába fekete, madár alakú opak zománcot olvasztottak. Ennek felülete fénytelen, egyenetlen. Az árpádsávos címeren a sávok és az oroszlánok fehér, festett zománccal készültek. Mindkét címeren aranyfestéssel keretezték a címerpajzsokat és festették meg az oroszlánok koronáját, a madár körvonalait, a gyűrűt és a leveles ágat, amin a madár pihen. Az zománcozott betéteket végül a csaton kialakított pajzs alakú mélyedésben rögzítették. A rögzítésnek nincs látható nyoma, de jól látható a két külön elem kereteinek nem tökéletesen illeszkedő találkozása. Ezenkívül megfigyelhető, hogy a csaton kialakított keret aranyszínű, a zománcozott címerpajzs kerete pedig ezüst. A zsanéros és a szalag végződését alkotó elem vörös, díszítetlen, valószínűleg selyemből készült szalagot fog közre. A csat két fő részből áll, az egyik a háttáblán lévő csat, a másik az előtábla zsanéros kialakítású csatja a hozzárögzített szíjjal és szíjvéggel. A két párt alkotó fő elemet a csatokon összejelölték.

A köteten a fejmetszésnél lévő csatpár teljes egészében eredeti (az előtáblán Mátyás-címerrel, a háttáblán árpádsávos címerrel), a hosszmetszésen felül levő csatpárból a táblákon elhelyezett részek maradtak fenn (a csat mindkét része árpádsávos), a szalag, valamint a szalagot lezáró horgas rész pótlás. A másik két csatpárt teljes egészében pótolták a restauráláskor.

2.4 Címfelirat

Az elülső metszésre festett címfeliratot két sor növényi inda fogja közre, a betűk talpa az előtábla felé áll. A felirat olvashatósága szerint a kötetet feltehetően az előtábláján fektetve tárolták.

2.5 Könyvtest

2.5.1 A könyvtest összeállítása

Az ívfüzetek öt fehér (feltehetőleg timsós cserzésű) dupla kecskebőr bordára fitzponttal voltak (és lettek a restaurálást követően is) felfűzve, a bőrszíjakat a fűzőcérnával teljesen feltöltötték. Az eredeti fűzőcérna nyers színű, Z sodratú, az átlagosnál valamivel vastagabb. A bőrbordák gerincen túlnyúló végei a fatáblák élébe vannak bevezetve, a tábla külső oldalán pedig vájatba simulnak, végük enyhén elvékonyított. A bordavégződések faszeggel voltak a táblákhoz rögzítve, melyeket a restaurálás során újra felhasználtak.

Metszés

Mindhárom oldali metszés festett, aranyozott és poncolt. A vörös, kék és zöld színű ornamentális, növényi díszek a táblákra merőlegesen, egymás mellett két sorban helyezkednek el a metszésen, hurokszerű indamotívummal elválasztva egymástól. Az elülső metszésre festett címfeliratot két sor növényi inda fogja közre, a betűk talpa az előtábla felé áll. A felirat olvashatósága szerint a kötetet feltehetően az előtábláján fektetve tárolták.

2.5.2 Előzék

Az első és a hátsó előzék egyaránt egy félbehajtott pergamen levélpár, mely hozzá van fűzve a könyvtesthez, lapjai kisebbek a könyvtest lapjainál, s sárgásabbak.

2.5.3 Fejezetjelölés

Nincs.

2.6 Oromszegő

Az oromszegő alapja fehér sodort bőrszíj, mely a fűzéstől külön menetben lett a könyvtesthez rögzítve, oly módon, hogy a fűzőcérnával (a restaurálási dokumentáció megállapítása szerint kender) minden ívbe leöltöttek a fitzpont közelébe, miközben az alapot a fűzőszállal szorosan feltöltötték. A leöltések a gerinckasírozó rétegen keresztül történtek. A gerinckasírozásból a legfelső és a legalsó gerincmező kasírozása maradt vizsgálható, mert a restaurálás során leválasztották a kötésről. A kasírozás kétrétegű, az alsó, fehér, vászon kötésű textil rétegre fehér bőrréteget ragasztottak. Szélei kicsit túlnyúltak a gerincen, ráfutottak a táblák élére. A díszítőöltés emeletes, a bőralaphoz a hímzőfonalakkal rögzítették az alap alá és fölé tartott vékony vezetőszálat. A díszítőöltést zöld és rózsaszín/hússzínű (a textilrestaurálási dokumentációban világosdrapp) selyemfonal és egy zöldes színre korrodált fémfonal szabályos váltakozása adja. A fémfonal sárga selyem bélfonálra tekert egy oldalon aranyozott, réztartalmú ezüstfóliából vágott szalag. Az oromszegő színeinek egyenletes megoszlását eltérő szálszámmal érték el (négy szál a zöldből és a fémből, öt szál hússzínű). Az 1988-ban végzett anyagvizsgálatok alapján a zöld és a hússzínű varrófonal kétágú, S sodratú selyem. A fejnél lévő oromszegő eredeti, a lábnál levő az 1980-as években végzett restauráláskor készült. Az oromszegő-alap gerincen túlnyúló része a tábla külső oldalán, hozzávetőlegesen 45 fokos vájatban fut, faszegekkel volt a táblához rögzítve.

3. Javítás, Restaurálás

A kötet 1988 és 1990 között teljes restauráláson esett át, melyet Farkas Csilla, Csillag Ildikó közreműködésével, végzett az OSZK Restauráló Laboratóriumában. A lapok hiányait kiegészítették. Az ívek új bordákra lettek felfűzve. A könyvtest új gerinckasírozást kapott. A lábnál levő oromszegő ekkor készült. A borda- és oromszegő-szíjakat az eredeti faszegekkel rögzítették. A csatokat Varga Péter ötvös-restaurátor restaurálta, s elkészítette a hiányzó darabokat (lábnál és az elülső táblaél lábhoz közelebbi darabját). Sipos Enikő textilrestaurátor restaurálta a borítást, melynek során a bársonyt új hordozóra varrta, valamint restaurálta a fennmaradt szalagot, és elkészítette a hiányzó szalagok pótlását.

Dokumentáció

Csatrestaurálási dokumentáció (pdf)
Mikológiai vizsgálat dokumentáció (pdf)
Restaurálási dokumentáció (pdf)
A kódex borítóbársonyának anyagvizsgálata és restaurálási terve (pdf)