Tractatus de herbis

Schönherr Gyula (1864–1908) figyelt fel a kódexre 1903-ban egy Rómában rendezett kiállításon, és 1904-ben megjelent tanulmányában corvinaként azonosította a címoldalon látható Mátyás-címer alapján.[1] Mátyás címerét egy korábbi címerre festették rá utólag. A címer a verso oldal felől nézve ellenfényben kivehető, Schönherr Gyula leírása szerint „korona nélküli, kiterjesztett szárnyú, egyfejű sas”.[2] Ez alapján, illetve a címoldalon ábrázolt méltóságok alapján Schönherr helyesen állapította meg, hogy a kézirat korábbi birtokosa IV. Vencel (német király 1376–1400, cseh király 1378–1419) volt.[3]

Schönherr, aki azt feltételezte, hogy a kézirat illusztrátorai pontosan tisztában voltak vele, hogy az egyes választófejedelmek mikor nyerték el rangjukat, hány évesek és hogy néznek ki, a címoldalon látható választófejedelmek alapján 1397. áprilisa és decembere közé datálta a kézirat keletkezését.[4] Kérdéses, hogy az ábrázolások lehetővé tesznek-e ilyen pontos datálást; mindenesetre a Vencelt ábrázoló címoldal minden bizonnyal a 14. század legvégén keletkezett.

A szöveg többségében növényeket, állatokat és fémeket, illetve azok orvosi felhasználását tárgyalja ábécé-rendben. A kutatásnak sokáig gondot okozott a mű pontos azonosítása. A kézirat eredeti fol. [II] verso oldalára 18. századi kéz által írt bejegyzés Rodericus Fonseca Lusitanus (Rodrigo da Fonseca, 1550–1622) Historia plantarum című műveként azonosítja a kéziratban foglalt művet, ez azonban már csak kronológiai okokból sem lehetséges.[5] A kézirat Schönherr nyomán sokáig orvosi enciklopédiaként (Encyclopedia medica) volt ismert.[6] Az illusztrációk rokonságot mutatnak Tacuinum sanitatis kéziratokkal,[7] ezért azok családjába is sorolták már.[8] Az alapos összehasonlító vizsgálatot Minta Collins végezte el 2000-ben megjelent könyvében, Tractatus de herbis (és nem Tacuinum sanitatis) kéziratként azonosítva a művet.[9] Minta Collins szerint a kézirat szövegét a francia nemzeti könyvtár Latin 6823 jelzetű kéziratáról másolhatták,[10] és 1440 után a későbbi corvináról is készült egy másolat, a müncheni egyetemi könyvtár 604-es jelzetű kódexe.[11] Hogy ekkor hol volt a kézirat, azt nem tudjuk pontosan, de fennáll a lehetősége, hogy Budán.

Schönherr a Vencel-ábrázolás okán feltételezte, hogy az illuminációk is Csehországban készültek, ám a kutatás nagyon hamar, már az 1910-es években arra a következtetésre jutott, hogy a kézirat lombard (milánói) eredetű. Betty Kurth ikonográfiai elemek alapján már 1911-ben Gian Galeazzo Visconti milánói herceg (ur. 1395–1402) személyéhez kapcsolta a kéziratot, ám ő még veronai műhelyből származtatta.[12] Pietro Toesca 1912-ben már Giovannino de’ Grassinak (1350 k.–1398), és több más, vele együtt dolgozó miniátornak tulajdonította a díszítést.[13] Tovább erősíti a kapcsolatot Grassi személyével, hogy a Grassi-műhely bergamói vázlatkönyvébe részben a jelen kéziratból másolták az állatábrázolásokat.[14] Minta Collins Gian Galeazzo Visconti hóráskönyvével, különösen annak első felével (Firenze, Biblioteca Nazionale, Banco Rari 397) vont párhuzamot.[15] A hasonló témájú Tacuinum sanitatisból is Gian Galeazzo Visconti rendelt először illusztrált példányt Giovannino de’ Grassitól.[16] A művészeti párhuzamok alapján történő datálás (1395–1400)[17] nem mond ellent a Schönherr által javasoltnak. A kézirat Gian Galeazzo Viscontival való kapcsolat alapján már Kurth felvetette, hogy az a Vencellel rendkívül jó kapcsolatot ápoló[18] milánói herceg ajándéka volt a német királynak.[19] Valójában nem tudjuk pontosan, hogy a kötet valóban Vencelnek szánt ajándék volt, Gian Galeazzo számára készült, vagy valakinek az ő közvetlen környezetében.[20]

Fontos megállapítás, hogy a kódexet két különböző kéz írta (fol. 1 r–v.; fol. 2. r.–fol. 295 r.).[21] Ez megmagyarázza, hogy az enciklopédia első címszava, az Aurum (arany) miért borítja fel a betűrendet: mert nem egyidőben készült a szöveg többi részével.[22] (Schönherr még kénytelen volt azt feltételezni, hogy a „fémek királyát” tiszteletből emelték a betűrend legelejére.[23]) Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy a kézirat illusztrációi sem egyszerre készültek.

Hogy a kézirat Vencel könyvtárból mikor és hogyan került Budára, azzal kapcsolatban ugyanúgy csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk, mint a szintén Vencel könyvtárából származó Tetrabiblosz-kommentár esetében is. Jellemző, hogy mindkét természettudományos munka azok közé a kéziratok közé tartozik, melyeket Mátyás örökölt, és melyek nem a humanista könyvtárbővítési koncepció keretében kerültek a gyűjteménybe. Egyébként Mátyás címerének ugyanaz a változata szerepel mindkét kéziratban.

Jelen kézirat különös érdekessége, hogy 87 lap tetején is magyar nyelvű bejegyzés olvasható, az ábrázolt növények, állatok magyar nevei. Ezen kívül két latin nyelvű recept is bejegyzésre került a kéziratba, melyek egyike szintén tartalmaz magyar szavakat. A magyar szavak átírását már Schönherr közzétette, és más korai magyar szójegyzékek segítségével kontextusba is helyezte őket.[24] A hangok betűkkel történő jelölésének eltérései alapján Schönherr szerint a bejegyzéseket négy különböző kéz tette.[25] Ezek közül az első Schönherr a 15. század harmadik negyedére datálta (1450–1475), a többit a 15. század végére, 16. század elejére. Schönherr megállapítása szerint a két receptet azonos kéz, a legkorábbi írta. Ismét kérdéses, hogy a bejegyzések ilyen pontos datálása lehetséges-e; mindenesetre a bejegyzések bizonyosan 15–16. századiak.

A glosszátor a második recept közlésekor megemlíti, hogy azt a pálos remeték kipróbálták. Ez képezi az alapját a népszerű elméletnek, miszerint a kéziratot már Mátyás életében vagy a halála után hosszabb ideig a budaszentlőrinci pálos kolostorban használták.[26] Ezt az elképzelést már Schönherr tanulmánya megalapozta, aki szerint „a kódex talán már Mátyás király idejében, de mindenesetre jóval Buda elfoglalása előtt a pálos barátok révén került ki a budai királyi könyvtárból és hosszú időn át magyarok között forgott használatban.”[27] A bejegyzés azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a kézirat a pálosok birtokában volt, így ezt az elméletet a jelenleg rendelkezésünkre álló források alapján sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet.

A kézirat utolsó oldalán található olasz nyelvű bejegyzést eddig még senkinek nem sikerült kibetűznie, ám datálása (1546. március 13.) alapján a kézirat ekkor már olasz környezetben volt. A címoldalon található bélyegző Schönherr szerint egyértelműen bizonyítja, hogy a kézirat még Girolamo Casanate (1620–1700) bíboros életében került annak könyvtárába,[28] bár első említése csak 1744-ből származik.[29]

A kézirat növényábrázolásai botanikai pontosságúak, és számos esetben egyértelmű, hogy az illusztrátor (vagy a forrása) a saját szemével látta az ábrázolt állatokat (pl. leopárdot). Bár Minta Collins értékelése szerint a műfajon belül nem tartozik a legszebb kéziratok közé,[30] az állatábrázolások egy része művészi értékű (pl. fol. 141. r–v.). A növényábrázolások forrásértékét a botanikai szakirodalom is felismerte.[31]

A kéziratnak fakszimile-kiadása is megjelent,[32] illetve egy tanulmánykötettel kísért olasz nyelvű fordítása.[33]
(Veszprémy Márton)

Az alábbi adatlap forrása részben: CECCOPIERI, Isabella, „Descrizione codicologica”, in Historia plantarum. Volume di commento. Erbe, oro e medicina nei codici medievali. A cure di SERGE RUTZ, Vera (Modena: Panini, cop. 2002), 265–270.

[1] SCHÖNHERR Gyula, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”. Magyar Könyvszemle 12. évf. (1904) 4. sz., 435–469.

[2] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 442.

[3] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 447.

[4] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 447.

[5] A bejegyzés alapján feltételezni szokták, hogy története egy pontján a kézirat kapcsolatba került Rodrigo da Fonseca személyével, ám ez egyelőre semmi nem bizonyítja.

[6] „(…) kódexünk amaz arabs források alapján készült orvosi kézikönyvek csoportjához tartozik (…)” SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 444., vö. CSAPODI, Csaba, The Corvinian Library. History and Stock [transl. GOMBOS, Imre] (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1973) 414., CSAPODI Csaba, CSAPODINÉ GÁRDONYI Klára, Bibliotheca Corviniana. 4. bőv., átd. kiad. (Budapest: Helikon, 1990) 57., JÉKELY Zsombor, „Encyclopedia medica”, in TAKÁCS Imre szerk., Sigismundus rex et imperator. Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában, 1387–1437. Kiállítási katalógus. Budapest, Szépművészeti Múzeum, 2006. március 18 – június 18., Luxemburg, Musée national d’histoire et d’art, 2006. július 13 – október 15. ([Mainz]: Zabern, [2006]), 392–393.

[7] PÄCHT, Otto, „Early Italian Nature Studies and the Early Calendar Landscape”, in Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 13. (1950) No. 1/2, 13–47., 34., COLLINS, Minta, Medieval Herbals. The Illustrative Tradition. The British Library Studies in Medieval Culture (London: The British Library ; [Toronto]: University of Toronto Press, 2000), 277.
Ibn Buṭlān (?–1066) bagdadi orvos Taqwīm al-Ṣiḥḥa (Az egészség megőrzése) című, görög forrásokból összeállított művét Szicíliában fordították le latin nyelvre 1266-ban. A művet azután Észak-Itáliában lerövidítették, az ismeretlen állat- és növényfajokat helyiekre cserélték, illetve az egyes példányokat a megrendelő igényeihez igazították. PARIS, Harry S., DAUNAY, Marie-Christine, JANICK, Jules, „The Cucurbitaceae and Solanaceae illustrated in medieval manuscripts known as the Tacuinum Sanitatis”, Annals of Botany 103. (2009), 1187– 1205., 1188.

[8] PARIS, DAUNAY, JANICK, „The Cucurbitaceae and Solanaceae”, 1189.

[9] Már Betty Kurth amellett érvelt, hogy a kézirat tartalma nem a Tacuinum sanitatis. KURTH, Betty, „Ein Freskenzyklus im Adlerturm zu Trient”, Jahrbuch des kunsthistorischen Instituts der k. k. Zentral-Kommission für Denkmalplege 5. (1911), 9–104., 43., 44.

[10] COLLINS, Medieval Herbals, 275.

[11] COLLINS, Medieval Herbals, 278.

[12] KURTH, „Ein Freskenzyklus”, 45.

[13] TOESCA, Pietro, La pittura e la miniatura nella Lombardia. Dai più antichiti monumenti alla metà del Quattrocento (Milano: Ulrico Hoepli, 1912), 334.

[14] PÄCHT, „Early Italian Nature Studies”, 16., hivatkozik rá JÉKELY, „Encyclopedia medica”, 393.
A kapcsolatot már Pietro Toesca felismerte. TOESCA, La pittura e la miniatura nella Lombardia, 336.

[15] COLLINS, Medieval Herbals, 275.

[16] PARIS, DAUNAY, JANICK, „The Cucurbitaceae and Solanaceae”, 1188.

[17] COLLINS, Medieval Herbals, 278.

[18] KURTH, „Ein Freskenzyklus”, 46., 90. jegyzet, JÉKELY, „Encyclopedia medica”, 393.

[19] KURTH, „Ein Freskenzyklus”, 46. Az elképzelést Jékely Zsombor is elfogadta. JÉKELY, „Encyclopedia medica”, 393.

[20] COLLINS, Medieval Herbals, 278.

[21] CECCOPIERI, Isabella, „Descrizione codicologica”, in Historia plantarum. Volume di commento. Erbe, oro e medicina nei codici medievali. A cure di SERGE RUTZ, Vera (Modena: Panini, cop. 2002), 265–270., 267

[22] A Collins szerint a kézirat mintájául szolgáló BnF Lat. 6823 ugyan szintén az aurummal kezdődik, ám a továbbiakban a két kéziratban a címszavak sorrendje nem felel meg egymásnak, vagyis az első címszó azonossága nem zárja ki, hogy a római kéziratban az aurum utólag törte meg a betűrendet.

[23] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 441–442.

[24] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 451-458, 463-467.

[25] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 461-463.

[26] Vö. CSAPODI, The Corvinian Library 414.

[27] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 450.

[28] SCHÖNHERR, „A római Casanate-könyvtár Korvin-kódexe”, 450.

[29] JÉKELY, „Encyclopedia medica”, 392.

[30] COLLINS, Medieval Herbals, 295.

[31] Pl. PARIS, DAUNAY, JANICK, „The Cucurbitaceae and Solanaceae”, PARIS, Harry S., JANICK, Jules, DAUNAY, Marie-Christine, „Medieval Herbal Iconography and Lexicography of Cucumis (Cucumber and Melon, Cucurbitaceae) in the Occident, 1300–1458”, Annals of Botany 108. (2011), 471–484.

[32] Historia plantarum. Roma, Biblioteca Casanatense, ms. 459 „Tacuinum Sanitatis”. Ambito lombardo, seconda metà del XIV secolo. Edizione in facsimile (Modena: Panini, cop. 2001)

[33] Historia plantarum. Ms 459 Biblioteca Castanese. L’enciclopedia medica dell’imperatore Venceslao. Közös tokban a három része:
Historia plantarum. Volume di commento. Erbe, oro e medicina nei codici medievali. A cure di SERGE RUTZ, Vera (Modena: Panini, cop. 2002)
Historia plantarum. Traduzione di LAZZARINI, Ennio. Schede descrittive di DI VITO, Mauro e SERGE RUTZ, Vera (Modena: Panini, cop. 2004)
Historia Plantarum. CD-ROM.